Emlőrák: rizikófaktorok, vizsgálatok, kezelések
Az idejében felfedezett és kezelt daganat életeket ment
A daganatos megbetegedések között, sajnos, igencsak vezető helyen állnak az emlő rosszindulatú daganatai, a mellrák. Rizikófaktorairól, diagnosztizálásának módjairól és kezeléséről dr. Oroszi Pállal, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ onkológus szakorvosával beszélgetett el lapunk munkatársa.
– Tudtommal a mellrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése.
– Igen, ez így van. A 40 év alatti nők körében az összes emlődaganatnak csak kb. öt százaléka fordul elő, a többi megbetegedés a 40 év fölötti korosztály esetében jelentkezik, s a 40 és 65 év közötti életkorban lévő hölgyek vannak leginkább kitéve a kórnak. Megjegyzendő viszont, hogy az utóbbi évtizedekben „fiatalodik” a betegség, kezdi jobban megtámadni a fiatalabb korosztályt is, és általában véve is növekszik a gyakorisága, különösen az iparilag fejlett országokban.
– Mi áll az említett jelenségek hátterében?
– A rizikófaktorok közé tartozik az életkor. Mint említettük, 40 év fölött nagyobb az esély az emlőrák kialakulására. Megfigyelhető az is, hogy míg korábban a nők fiatalabb korban vállaltak gyereket, addig ma egyre idősebb korban hozzák világra első gyermeküket, emellett kevesebbet szoptatnak, és ez a két tényező is a daganat kialakulása irányában hat. Rizikófaktornak számít a mozgásszegény életmód, a túlsúly és a különböző állati eredetű zsírokat és adalékanyagokat tartalmazó élelmiszerek fokozott fogyasztása. Emellett kimutatták, hogy a fogamzásgátlók rendszeres használata ugyancsak szerepet játszik az emlőrák kifejlődésében, s a dohányzás is a rizikófaktorok közé tartozik. Mára már bizonyított tény, hogy az öröklődésnek is jelentős szerepe van a mellrák kialakulásában. Azok a hölgyek, akiknek a felmenői között előfordult az emlődaganat, szintén nagyobb eséllyel vannak kitéve ennek a betegségnek. Az viszont tévhit, hogy a mellet ért ütés, sérülés miatt is kialakulna az emlődaganat, bár természetesen ebben az esetben is orvoshoz kell fordulni.
– Megelőzhető a mellrák?
– Jelenlegi tudásunk szerint nem, de csökkenteni lehet a daganat kialakulásának az esélyét. Fontos a testmozgás, a helyes táplálkozás, a testsúly rendben tartása, az elhízás elkerülése, a dohányzás mellőzése. Kívánatos lenne a fiatalabb korban történő gyermekvállalás, az egykézés elkerülése, a szülések közötti intervallumok 3–5 év közötti tervezése, s ugyancsak javallott a hosszabb ideig való szoptatás. A rendszeres önvizsgálat, illetve a szűrővizsgálatok igénybevétele bizonyítottan segít az emlőben megjelenő esetleges elváltozások felfedezésében, és mindenképpen javítják az esélyeket a gyógyulást illetően.
– Miként lehet diagnosztizálni a daganatot?
– Minden húsz év fölötti nőnek ajánlott havonta elvégezni a mell önvizsgálatát. Tükör előtt elvégezve mindössze pár percet vesz igénybe, de életet menthet. Ha bármilyen, addig nem észlelt elváltozást vélnek felfedezni – nem csak csomót, göbösödést, lehet az egyszerűen bőrbehúzódás, keményedés, bimbó befordulása stb. –, ajánlatos orvoshoz fordulniuk. Az évenkénti mammográfiai szűrővizsgálatokat általában 40 éves kortól alkalmazzuk. A rizikócsoportba tartozó nőknek pedig 30‒35 éves kortól ajánlatos részt venniük az évenkénti szűrővizsgálaton. A 40 év alatti hölgyek esetében a szakorvosi vizsgálat általában kiegészül az emlő ultrahangos diagnosztikai vizsgálatával. Gyanú esetén a mammográfiás vizsgálat is elvégezendő, illetve további kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet. A ma használt modern mammográfiai berendezések digitalizáltak, elemzésük a szakemberek számára nagyobb lehetőségeket nyújt a pontos diagnózis felállítására, illetve segítik a képek tárolását, ami biztosítja a leletek összehasonlításának lehetőségét, és ezzel nagyban növeli az évenkénti mammográfiai szűrővizsgálatok pontosságát.
– Itt, a keresztyén központban ilyen berendezéssel végzik a vizsgálatokat?
– Igen. A mammográfiás szűrővizsgálat után ajánlott mammológus szakorvoshoz fordulni, aki hivatott eldönteni, hogy szükség van-e kiegészítő vizsgálatok elvégzésére, illetve kezelésre.
– Az ultrahangos vizsgálat nem helyettesítheti a mammográfiai vizsgálatot? Esetleg labortesztek útján nem lehet kimutatni a daganatot?
– Bár az ultrahangos vizsgálat nagyon fontos diagnosztikai eljárás az emlődiagnosztikában, mégsem helyettesítheti a mammográfiai vizsgálatot, és a 40 év fölötti nőknél kiegészítő vizsgálatnak minősül. Ugyancsak fontos és a kiegészítő vizsgálatok közé tartozik például a biopszia vagy az MRI-vizsgálat is, illetve ritkábban alkalmazott egyéb eljárások. A 40 év alatti hölgyeknél viszont a fizikai vizsgálat, illetve az ultrahangos diagnosztikai vizsgálat eredménye alapján döntheti el a szakorvos, hogy szükség van-e további vizsgálatokra. Ami pedig a laborteszteket illeti, az emlődaganatok kimutatására egyelőre nem áll rendelkezésünkre ilyen vizsgálat.
– Mennyire hatékony a mammográfiás szűrővizsgálat?
– Mai tudásunk szerint a rendszeres önvizsgálat, az évenkénti mammográfiás szűrővizsgálat és szakorvosi vélemény 85-90 százalékos megközelítéssel segíti az esetleges emlődaganatok idejében való felfedezését. Fontos hangsúlyozni, hogy a szűrővizsgálat akkor is fontos, ha az önvizsgálattal semmilyen elváltozást nem észlel a páciens, és teljesen panaszmentes. Nagyon sok esetben a szűrővizsgálat eredményeként már ilyen esetekben is ki lehet mutatni a daganatot. Az emlőrák korai stádiumban való felfedezése pedig akár 90 százalékban is biztosíthatja a gyógyulás és a túlélés esélyeit.
– Mekkora sugárterheléssel jár a mammográfiás szűrővizsgálat, például összehasonlítva a tüdőröntgen-vizsgálat során jelentkezővel?
– A mammográfiai vizsgálat nagyon alacsony sugárterheléssel járó eljárás, s bár kissé kellemetlen érzéssel jár, de mással nem helyettesíthető. Egy mammográfiai vizsgálat sugárterhelése nagyságrendekkel kisebb, mint például egy mellkasi röntgenvizsgálat esetén észlelt sugárhatás. A vizsgálat alatt az emlő enyhe összeszorítására a felvétel minőségének növelése érdekében van szükség. Ez az emlőre nehezedő nyomás a vizsgálat közben a vizsgálatot végző asszisztens és a gép részéről is kontrollált.
– Végezetül érdekel, miként kezelik a daganatos betegeket.
– Az emlő rosszindulatú daganatai általában kombinált kezelést igényelnek. A sebészeti beavatkozás az esetek túlnyomó többségében a daganatos csomó eltávolításával és a nyirokcsomók vizsgálatával zárul. Ezt a kezelést egészíti ki szükség esetén a kemoterápia és a sugárterápiai eljárás, esetleg hormonkezelés. De az esetek igencsak egyediek, és ezért a terápia meghatározása minden esetben szakorvosok együttes véleményezése alapján történik. A kezelés után a páciens onkológiai megfigyelés alatt marad, de tünetmentesnek, illetve gyógyultnak minősül.
Lajos Mihály