Versajánló

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
Kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal

Ül a vékony Mária

És ölében a fiú

Szélfúvásnyi gyenge zajt hall

Összerezzen: itt az angyal

S ő is tudja: minden angyal

Iszonyú

Iszonyú szél volt márciusban

Nagy piros égbolt szél-parázs

Kosztolányi Dezső: Szeretet

Mennyi ember van,

akit szeretek.

Mennyi nő és férfi,

akit szeretek.

Rokonszenves boltileányok,

kereskedősegédek, régi és hű

cselédek, lapkihordók, csöndes,

munkás írók, kedves tanárok,

kik vesződnek a kisfiammal.

Ady Endre:A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak

S nincs törvénye a Télnek:

Nyáron némák a faluk,

Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

Károlyi Amy: Az érdemes

Évmilliókat átbolyongva

ezért, ezért kellett születnem,

egy cseppnyi esőkoppanásért

mitől a fűszál meg se rezzen,

Ady Endre: Isten, a vigasztalan

Ő: Minden, de áldani nem tud,

Ő: Minden, de senkit se büntet,

Ő teljesíti az Időt,

S nem érti meg a mi szívünket.

Petőfi Sándor: Édes öröm, ittalak már…

Édes öröm, ittalak már,

És hova lett az a pohár,

Amelyből ittalak téged?

Összetörött, cseréppé lett.

Baka István: November angyalához

Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és

Krizantém-öllel, őszöm angyala!

Lefordítottad fáklyádat, de ma –

Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.

Lennék halottad, s úgy élnék veled,

Ahogy gyökérrel él a föld, a víz;

Kosztolányi Dezső: Az első ősz

Az első ősz.

     Jaj, az de szomorú volt.

A híg eső sötéten csepegett,

és kézilámpással, rozoga pallón

ballagtak el a szótlan emberek.

Csak erre emlékszem. Még néha arra,

hogy halt meg a kertünkben egy virág,

s a zöld gyepen sárgálló délutánon

Sinka István: Üdv néked, Ifjúság!

Üdv néked, Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!