Versajánló

Csoóri Sándor: A meghasonlott évszak

Ősz van, nézd csak meg jól a bokrokat,

nem ugrál már alattuk rigó.

Átlátni ágaik közt,

mint rommá lőtt házak falán.

Sehol egy harsány szüret, kádkongatás,

sehol egy nevettető, rekedtes csősztülök,

csak zsibbadt gépzenék és rikácsolások a rádióból.

Oravecz Imre: Halottak napja

Eső esett, csúszós, sáros a hegyoldal,

erős szél fúj, rohannak az égen a felhők,

nem tudom meggyújtani a gyertyákat,

a láng köré kapott két markom közt

egymás után lobbannak el a gyufaszálak,

de nem adom fel,

a hiábavaló próbálkozások nyelvén

így beszélgetek anyámmal,

ki odalent van apámmal.

Lezsák Sándor: Az én tanító nénim

Mikor a tankok után

1956-ban

először mentünk

a Kertész utcába,

iskolába,

már a nagykapuban

nyeltük, levegőztük,

mélyre tüdőztük

a kiömlött

tejporos tej

cukros illatát,

ami a napközis

konyhából jött.

Mezey Katalin: Beszélgetés

– Jó napot! Kiss Irma vagyok.

Nem emlékszik rám?

– Elnézést, de nem.

– Kiss Irma vagyok.

Együtt dolgoztunk

az Andrássy út 60-ban.

Nem emlékszik?

– Valakivel összetéveszt.

Nekem ahhoz az épülethez

semmi közöm se volt.

Markó Béla: Szilvakék

Fertőzött már a délutáni fény,

de mégis minden zugot bevilágít,

sohasem hittem volna, hogy a szilva

ennyire szilvakék lehet, Istenem,

ahogy szikrázik legalább két-három kosárnyi

szétszórva mindenütt a boldog szilvafán,

hogy nem számít már semmi más,

Szabó Magda: Születésnapi vers

Októberi köd, októberi illat,

októberi ferde sugár!

Hát örüljek, hogy a körbefutó év

térdet hajt holnapután?

Hát örüljek, hogy egy napja az évnek

az enyém, a sajátom egészen,

s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő

kiáltja szét születésem?

Csukás István: Őszi siratás

Roppan az ég, anyám, őszre vált a lélek,

formálódik már, jaj, az istenítélet!

Még csak villanydrótok húrja hangolódik,

pendül s a mély zöngés elver ablakodig,

elver a szívemig, testem belerándul,

anyám, a fiad se menthet a haláltól!

Oláh János: Mindent láttam

Mindent láttam,

sáros földet,

fagyott földet,

göthös földet megjártam.

Jó anyámat,

jó atyámat,

szégyenemben,

kik szerettek, elhagytam.

Átok jege

talpam alatt,

nem szeret már,

Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél

Itt kékül meg a kezed

s cintányér-arcod itt csattan a földhöz.

Nincs másik idő, mely befogadna,

másik ország, mely nevet adna:

ideköt

idegszálaival a szél,

pamutszálaival a köd

s a végső türelem is ideötvöz.

Ady Endre: A pócsi Mária

Ma Máriától jönnek a szívek,

Ma Mária-kép minden durva lábnyom.

Szívemben sír a pócsi Mária

Egy őszies, emlékes délutánon.

„Óh, Mária” – mindig új-új csapat

Énekel a poros, tarlott mezőkön,

Ezek hozzák magukkal a hitet