Versajánló

Babits Mihály: Július

Mint az ölyv két bús madárra,
vigyázatlan gyenge párra,
úgy jött ránk e szerelem,
mint a zápor a határra,
mint a nyári zivatar,
oly borúsan és hamar.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Szécsi Margit: Fehér galambot

Fehér galambot, fekete hollót

ingembe raktam, vigyen a szélben,

vigyen az égi hullámverésben.

Látom a földet mélyen alattam,

látok egy írást messzi fölöttem,

szép betűk arról, mi végre lettem.

E zűrös élet mágnes-köréből

Ady Endre: Hajó a ködben

Ködben ül a Tátra orma,

Ködben a paloták tornya

És itt és ott, néha-néha

Lobban egy picike fény

És megfeszül a vitorla.

Babits Mihály: Éhszomj

Mint anyja emlőjétől elvált

gyermek az ős tej drága kincsét,

szomjazom én, világtól elzárt,

az eleven világot ismét.

Mert szép a világ, úgy találom

s a rút csupán a szépnek árnya;

mert szép a világ, mint egy álom,

Kosztolányi Dezső: Osvát Ernő a halottaságyon

Csak sárga volt, ezüst volt és piros volt:

e három együtt: sárga és ezüst

s piros, amikor a kórházi ágyon

mezítelen, sovány testét övig

a szolga föltakarta lassan. Arca

nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,

gazdag díszében, régi kincseinknek

Baka István: Én itt vagyok

Én itt vagyok de hol vagy te Uram

S hol voltál amikor kerestelek még

A borban asszony-ölben álmok eszmék

Tömjénködében is csak önmagam

Találtam nem voltál a bűnre mentség

S a büntetés sem egyetlen szavam

Se szólított meg Te se szólítottál

Csoóri Sándor: Éjszaka, otthon

Kerek a Hold ma,

         nem alszom éjjel,

nagy lapulevél-talpakon Zámolyra szököm haza,

         bogár vitorlázik el a fejem fölött

Áprily Lajos: Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,

hogy házamat vidítni tudjam.

Mosolyogjak, ha bántanak

és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem

bánkódni gondon és hiányon.

Legyen szelíd vasárnapom,

ha mosolyog a kisleányom.

Juhász Gyula: Május

Vén harcos én, ma békét hirdetek,

Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok s érezem,

Hogy ez az ige egyszer tett leszen:

Ember, légy végre ember újra már,

Ne ordas farkas és halálmadár!