Versajánló

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

Babits Mihály: Téli dal

melyben a költő magát és társait

bányászokhoz hasonlítja.

Esik a hó, a dal ma megered,

esik a hó,

a kályha szíve halkan dobbanó,

a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém,

szimbólumokkal teljes költemény.

Kosztolányi Dezső: Közéleti kitűnőség

Évente elmegy tíz-húsz temetésre

s harminc bankettre. Részvétlevelet,

üdvözlősürgönyt diktál gyorsírásba

kisasszonyának vagy a diktafonba.

A gazdasági válság „őt se hagyja

közönyösen”. Sopánkodik miatta.

Közben meghízik és fölös kilóit

Vajda János: Utóirat

Bezárom én is már a boltot.

Napomnak vége; kész a mérleg:

Nem maradok, hazám, adósod.

Mi tőlem telt, megtettem érted.

És te nekem nem adtál semmit.

Bár csak szívem volt minden kincsem,

De azt odaadtam kicsinyenként,

Baka István: Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma sem

Oly félszeg voltam véled Istenem

Csak vártam míg aktáid tologattad

Hogy föltekints és észrevégy de nem

Tóth Árpád: Hímzés

Szólongatom olykor magam: be szépek

A föld csudái, látod, bús nomád?

Miért hát mindig bánat a komád,

És sóhajszéllel bélelt halk beszéded?

Ne bánd, hogy csalfa csillogás az élet,

S hogy gyenge szálát zord párkák fonák,

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Petőfi Sándor: Hideg, hideg van ott kinn…

Hideg, hideg van ott kinn,

Arról nem tehetek,

Nem is törődöm véle,

Szobám elég meleg.

Egykor... de mi közöm most

A múlthoz énnekem?

Nem, nem leszek hálátlan

Irántad, jelenem.

Te foglald egyedül el

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak,

Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent

Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok,

Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.