Versajánló

Vajda János: Gina emléke

Szól a zene, olyan szépen szól,

Csodálatos búból, bánatból.

Oly szomorú, mint az őszi szél.

Fogy a sugár, hull a falevél.

Nemes Nagy Ágnes: Október

Most már félévig este lesz.

Köd száll, a lámpa imbolyog.

Járnak az utcán karcsú, roppant,

négy-emeletnyi angyalok.

S mint egy folyó a mozivászon

lapján, úgy úsznak át a házon.

Komjáthy Jenő: A boldogság mi?

A boldogság mi? Önfelejtés,

Örvény fölött mosolygva lejtés.

A boldogság mi? Nyugalom,

Virágos, enyhe sírhalom.

Szabó Lőrinc: Fölkelni

Rettenetes fölkelni reggel,

száz kézzel húz vissza az ágy;

folytatni kellene a tengert,

a puha, édes éjszakát.

Rettenetes fölkelni reggel

és élni megint józanon.

Pillámon tűszúrások égnek

s meggyógyulnak, ha lehunyom.

Illyés Gyula: Úrfelmutatás

Poharainkban már a hajnalcsillag tüzes

Tekintete sistereg… Barátaim, az én magányosságom

Nagyobb, mint ez az éj! Keserűbb, nehezebb

Volt nekem ez az éj, akár az óceán.

Nem veszem számra az isten nevét,

Ha nem látom szenvedésem okát,

Csoóri Sándor: Falusi délután

Jaj, ez a sárga nyár engem halálra untat.

Pihegni látom rokkant, elnehezült falunkat.

A csönd, a csönd fölötte világnagy liliom,

szárán a Nap-bogár mászik hallgatagon.

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Weöres Sándor: A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié: minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

Babits Mihály: Augusztus

A falunak tornya karcsú,

körül karcsú könnyű fák,

falu fölött vörös arcú,

sárga bajszú holdvilág.

Kányádi Sándor: Éden kapujában

Kiüzentek, hogy nincsenek otthon.

Zavartan állingáltunk egy darabig.

Voltak, akik káromkodtak.

Voltak, akik sírva fakadtak.

Voltak, akik tehetetlen dühükben

nekiestek a kapunak, öklükkel verték,

aztán megszégyenülten elsomfordáltak.