Múltidéző

„Húztuk a szánt, mint a lovak...”

Évek óta gyűjtögettem a lágerbe elhurcoltak emlékeit. Nyeste Béla bácsi visszaemlékezését még 1993-ban rögzítettem. A megfélemlítés még ekkor is élt benne. Arra kért, ne közöljem, míg él. 1999-ben kikísértük a temetőbe.

Volt, akinek útközben lefagyott a lába…

1944 novemberében Ak­­­nasz­­latináról majd hétszáz magyar fiatalembert hurcoltak a hírhedt ma­lenykij robotra. Számukra már az első két napban kiderült, hogy nem egyszerűen dolgozni viszik őket, hanem valami sokkal rosszabbal kell szembenézniük…

Égetett kenyér mentette meg az életét

A ma is Benében élő Horváth László 1944-ben, amikor megkezdődtek a munkatáborokba való elhurcolások, 18 éves volt. A szovjet hatóságok felhívására édesapjával együtt jelentkezett Beregszászban, mint megannyian a Beregszászi járásból.

„A véreskezű szovjet diktátorok vérbe fojtották a magyar forradalmat...”

Az 1956-os magyar forradalom hírei Kárpátalja magyar lakosságához is korán eljutottak.

„Hű maradt nyájához”

A fiatalok gálocsi csoportjának 1956-os tevékenységével kapcsolatban a belügyi szervek felelősségre vonták Gecse Endre református lelkészt is, akit időközben a huszti gyülekezethez helyeztek át.

Magyarként szovjet egyenruhában

– Hogyan kapott tiszti rangot?

– Az Ungvári Állami Egyetemen katonai oktatás is folyt. Az egyetem befejezése után, 1959-ben tartalékos alhadnagyi rangot kaptam.

– Hogyan lett katonája a Csehszlovákiába bevonuló szovjet hadseregnek?

„Élelmet vittünk apámnak, bátyámnak...”

A sztálini időkben nagyon sokan rótták az utakat, és többnyire gyalog, csakhogy láthassák szeretteiket és be tudjanak juttatni számukra a lágerekbe egy kis élelmet.

Sírig tartó szerelem és hűség

Nagyszőlősön a múlt századelőn élt egy Csendreki nevezetű tehetős, földműves házaspár. Szorgos munkájuk révén az évek során szép vagyonra tettek szert.

A Sváb utca alkonya

1775-ben a Rajna-vidékről 16 sváb család érkezett Husztra. Jó telepesekhez méltóan csakhamar virágzó családi gazdaságokat teremtettek, és több emberöltőn keresztül boldogan éltek. A gyarapodásnak és a békének a második világháború vetett véget.

Szökni próbáltak az orosz fogságból

Bene „zsidótemetőjében” áll egy emlékmű, melyen két név szerepel: Lipiczki Pálé és Gősi Györgyé. Mindketten 1945-ben Benében haltak hősi halált. Az ő történetükről mesélt Horváth László nyugdíjas pedagógus.