Múltidéző

Az egyetlen jó az északi fény volt

Nagy Margit nagyberegi születésű nyugdíjas ápolónő 23 éves volt, amikor Kárpátaljára bevonultak az orosz csapatok. Eleinte még remélte, hogy csak átmeneti időről van szó, de csalódnia kellett.

„Ott volt ránk szükség”

Sokan sokféleképpen vélekednek a lágerekről, olyan azonban nem sok akad, aki hálás szívvel tudna visszaemlékezni az ott töltött évekre. Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök hét évet töltött fogságban, s állítása szerint ez volt életének legtartalmasabb szakasza.

Szibériai karácsonyok

Az alábbi írással, a visszaemlékezések kis gyűjteményével – egyháztörténeti igényesség nélkül – azokra a kárpátaljai magyar református lelkészekre szeretnénk emlékezni, akiket koholt vádak alapján kirakatperekben ítéltek el.

„Áldott égi béke...”

A fogságban töltött karácsonyok emléke az ártatlanul elhurcoltak visszaemlékezéseiben

„Szent karácsony estje most reánk köszöntött,

Itt ünnepeljük meg a szögesdrót mögött.”

(Holozsi Károly)

A fizikai fájdalmat könnyebb volt elviselni, mint az igazságtalanságot

A 89 éves nagyszőlősi Szege Jenő bácsi is azok közé tartozik, akik megjárták a sztálinista lágerek poklát. Kálváriája kissé másképp kezdődött, ugyanis nem a szolyvai gyűjtőhelyről került a lágerbe. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kevesebb szörnyűséget kellett átélnie.

A legnagyobb tragédia a kolhozosítás volt

Nyugaton évtizedekig tartotta magát a legenda, miszerint Nagydobronyt szovjet bombázók pusztították el, példát statuálván lakói engedetlensége miatt. Mint azt a község öregjei azóta számtalanszor elmondták már, a történetből semmi sem igaz.

Édesapa már sohasem jön haza…

Csernobil nevének hallatán csupa negatív emlék idéződik fel, hisz a tizenöt évvel ezelőtti katasztrófa közvetve vagy közvetlenül mindannyiunk életére kihatott.

„Húztuk a szánt, mint a lovak...”

Évek óta gyűjtögettem a lágerbe elhurcoltak emlékeit. Nyeste Béla bácsi visszaemlékezését még 1993-ban rögzítettem. A megfélemlítés még ekkor is élt benne. Arra kért, ne közöljem, míg él. 1999-ben kikísértük a temetőbe.

Volt, akinek útközben lefagyott a lába…

1944 novemberében Ak­­­nasz­­latináról majd hétszáz magyar fiatalembert hurcoltak a hírhedt ma­lenykij robotra. Számukra már az első két napban kiderült, hogy nem egyszerűen dolgozni viszik őket, hanem valami sokkal rosszabbal kell szembenézniük…

Égetett kenyér mentette meg az életét

A ma is Benében élő Horváth László 1944-ben, amikor megkezdődtek a munkatáborokba való elhurcolások, 18 éves volt. A szovjet hatóságok felhívására édesapjával együtt jelentkezett Beregszászban, mint megannyian a Beregszászi járásból.