Múltidéző

Hat és fél kemény esztendő

Jónás Zoltán 1930. február 2-án született Eszenyben. 18 évesen vált áldozatává a kiépülő szovjet rendszernek, mikor 1948-ban mint katonaköteles kárpátaljai magyar fiatalt arra kényszerítették, hogy szolgálati idejét a Donyec-medencében töltse le.

„Este már éjjelizenét adott nekem”

Sütő Ilona 81. életévét tapossa, de még ma is gyakran ül le varrógépe mellé, mely éveken át biztosított megélhetést a számára. A beregszászi iparoscsaládból származó varrónő ma Bátyúban él, s nem mindennapi életutat tudhat maga mögött.

„Hiába fűtök, mégis farkasordító hideg van”

A 2001 tavaszán Kárpátalját sújtó árvizek hatása még most is érződik a tájon. Számtalan ember vált hajléktalanná, vesztette el egyik napról a másikra mindenét.

Az egyetlen jó az északi fény volt

Nagy Margit nagyberegi születésű nyugdíjas ápolónő 23 éves volt, amikor Kárpátaljára bevonultak az orosz csapatok. Eleinte még remélte, hogy csak átmeneti időről van szó, de csalódnia kellett.

„Ott volt ránk szükség”

Sokan sokféleképpen vélekednek a lágerekről, olyan azonban nem sok akad, aki hálás szívvel tudna visszaemlékezni az ott töltött évekre. Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök hét évet töltött fogságban, s állítása szerint ez volt életének legtartalmasabb szakasza.

Szibériai karácsonyok

Az alábbi írással, a visszaemlékezések kis gyűjteményével – egyháztörténeti igényesség nélkül – azokra a kárpátaljai magyar református lelkészekre szeretnénk emlékezni, akiket koholt vádak alapján kirakatperekben ítéltek el.

„Áldott égi béke...”

A fogságban töltött karácsonyok emléke az ártatlanul elhurcoltak visszaemlékezéseiben

„Szent karácsony estje most reánk köszöntött,

Itt ünnepeljük meg a szögesdrót mögött.”

(Holozsi Károly)

A fizikai fájdalmat könnyebb volt elviselni, mint az igazságtalanságot

A 89 éves nagyszőlősi Szege Jenő bácsi is azok közé tartozik, akik megjárták a sztálinista lágerek poklát. Kálváriája kissé másképp kezdődött, ugyanis nem a szolyvai gyűjtőhelyről került a lágerbe. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kevesebb szörnyűséget kellett átélnie.

Édesapa már sohasem jön haza…

Csernobil nevének hallatán csupa negatív emlék idéződik fel, hisz a tizenöt évvel ezelőtti katasztrófa közvetve vagy közvetlenül mindannyiunk életére kihatott.

A legnagyobb tragédia a kolhozosítás volt

Nyugaton évtizedekig tartotta magát a legenda, miszerint Nagydobronyt szovjet bombázók pusztították el, példát statuálván lakói engedetlensége miatt. Mint azt a község öregjei azóta számtalanszor elmondták már, a történetből semmi sem igaz.