Ismeretlen ismerősök

Kolduló gyerekek

A kolduló gyermek látványa mindig megindít. A hideg beálltával számuk sajnos nem csökken, sőt, egyre több „új arcot” vélek felfedezni. Huszton egy Buratino-sapkás, három-négyéves forma gyermeken akad meg a szemem, Munkácson pedig egy bankfiók előtt üldögélő fiúcskán, akinek „öltözéke” mindössze egy ing, miközben a hőmérséklet kb. -10 OC... Vannak „állandó ismerőseim” is, mint a 12 éves Angéla és 7 éves kishúga, Georgina, akik vonatról vonatra szállva éneklik ugyanazt a dallamot néhány fillérért. Ők napi nyolc-tíz órát „utaznak”, azaz járják fáradhatatlanul a fűtetlen, koszos vasúti kocsikat, miközben leginkább meleg szobáról és finom ebédről álmodoznak. Angéla az iskolában olvasni nem tanult meg, a pénzt azonban már ismeri. A „bevételt” is ő kezeli, illetve dönti el esténként, hogy mire elég a napi kereset. Leginkább kenyér, liszt, cukor, zsír, száraztészta kerül szatyrukba, amit szüleik, otthonmaradt öt testvérük nagyon várnak...

P. Zs.