Versajánló

Szabó Magda: A fény lécei közt

Hintáját a holdhoz kötötte,

belendült az alvó szobába.
Ahogy megláttam, visszaléptem,
ő jött felém, én egyre hátra.
A fény lécében elbukott,
térdre esett.
Minden sarokhoz lehajolt,
valamit keresett.

Ady Endre: „Ádám, hol vagy?”

Oszlik lelkemnek barna gyásza:

Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

Kányádi Sándor: Február

REGGEL

Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.

DÉLFELÉ

Baka István: Legenda, hát lehullasz

Pass Lajosnak

Legenda, hát lehullasz,
jövőnkből varrt ruha!
Erdővé válhatunk mi,
szarvasokká soha.

Havas táj keszkenőjét
bevérezzük ma még.
Holnapra lágy humusszá
feled már e vidék.

Nemes Nagy Ágnes: Január

Hová jutottam? Nem tudom.

Szeretni, nem szeretni: vétek.

Ha volna még akáclevél,

azon számlálnám érverésed.

A magamét is számolom,

a csontok közti félsötétet

fél-éjszakán át szaggatom –

ha volna még akáclevél,

Babits Mihály: Hegytetőn

Fürtjeinket a magas égbe mártjuk

s a csillagok egész közelre jönnek,

mint színésznők egy nagy fekete bársony
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.

Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!
Szinte kifordul alólunk; de nem baj.

Petőfi Sándor: A kutyák dala

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

Nemes Nagy Ágnes: Patak

Én Istenem, te szép, híves patak,

Hová futottál, szökdeltél előlem?

Hol csillapítsam buzgó szomjamat?

S hogy bocsássak meg néked eltűnőben?

Zegzugos csermely! Éppen ott apadsz,

Ahol a szomj legperzselőbb a hőben,

S idegen-légiónyi kín fakaszt

Tóthárpád Ferenc: Karácsonyra

Angyal szólt: „Ha megszületik,

Jézus legyen neve,

s áradjon az emberekre

minden szeretete!

Szegénység lesz gazdagsága,

szerénység: hatalma.

Felsír, s három bölcs siet majd,

hogy megvigasztalja.”

Kosztolányi Dezső: Fényes koszorú

Megsértették az én édesanyámat,

azt mondják róla, hogy már öregasszony,

ráncos a homloka, napja múlóban,

s ily korba bizony látása homályos.

Ó jaj, be megértik a bölcsek a végzet

otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok.