Versajánló

Tűz Tamás: Májusi dal Máriához

Fönn a magasban a lánghevű nap

megkoronázza a homlokodat.

Szőnyeget sző a mező elibéd,

rád ragyog éjjel a csillagos ég.

Téged dicsérnek a halk szavú fák,

Rólad rebegnek az ajkak imát.

Lomb ha susog s ha a szél dala száll,

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,

E tiszta szíven, e csöndes szíven

Pihen, de lelke a holnapra gondol

S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.

Az olajfák felől a fuvalom

Hűsen, szomorún a szobába téved,

Fodor Géza: Kihullt a tavasz

Hosszúra nyúló telek idején

Csak ásítgatni lehet,

Álmodozni nem!

Kint vastag és fehér

Hótakaró van,

S a fákon jégcsapok…

Cinkefény se csillog,

Napot sem látni –

Ez évből is kihullt a tavasz:

Nem jöttek meg a fecskék, a gólyák;

József Attila: Isten

Láttam Uram, a hegyeidet

S olyan kicsike vagyok én.

Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,

Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

Odatenném a szívemet,

De apró szívem hogy tetszene néked?

Roppant hegyeid dobogásában

Elvész az ő gyönge dadogása

Pintér Lajos: a csongrádi piacon

apró gyerek voltam

amikor a csongrádi

piacon járt tóth menyhért

a kiváló festő

hogy a körte nénémasszony

kérdezte nagymamámat

nagymama körtét árult

de virágokat is és

zöldségeket mindazt

mi a bolgárkertészetben megterem

Nagy Gáspár: Pótvizsga-tétel

Czesław Miłosz írja a Rabul ejtett értelemben

hogy a kommunisták naponta bebizonyították

– tegyük hozzá: elég brutálisan! – a kétkedőknek

azt a marxi tételt miszerint

a lét határozza meg a tudatot

s védekezésképpen a társadalom egy jelentős része

Szepesi Attila: Papírdoboz

Kusza fényképek egy Stühmer-feliratú papír-

dobozban. Egyik-másik kifakult, csak imbolygó árnyék-

figurái látszanak. Némelyik viszont felismerhető. Régi

zenebonás szüreti mulatság a beregszászi Sárok-

hegyen. Kassára bevonuló lovaskatonák közt

Petőfi Sándor: Rongyos vitézek

Föl tudnám én is öltöztetni

Szép rím- s mértékbe versemet,

Amint illő meglátogatni

A társasági termeket.

De eszméim nem henye ifjak,

Kik élnek, hogy mulassanak,

Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel

Látogatóba járjanak.

Kosztolányi Dezső: Harsány kiáltások tavaszi reggel

Élni először itt e világon

s élni utolszor.

Látni a földet, látni csak egyszer

és soha többé.

Állni a fényben, inni meg enni,

csókba fürödni.

Nézni a kék nefelejcset a szélben,

barna göröngyön.

Érezni a gondolatok ragyogását

Léka Géza: Fölszakadt mondatok

Nagy András halálhírére

...Utoljára Halmos Béla hívott Bundinak, már én se,

csupán a telefonkönyvem regisztere: Bundimobil...