Versajánló

Baka István: Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma sem

Oly félszeg voltam véled Istenem

Csak vártam míg aktáid tologattad

Hogy föltekints és észrevégy de nem

Kiss Benedek: A kalocsai öregdiákoknak

Fiúk, nagyon jó, hogy

nem hagytok ki engem sem

a régi csapatból!

Dsida Jenő: Az esti korzón

Fent csillagos az ég

s a nagy, merev, titáni csendburában

parányi, zsongó darázsfészek:

a város.

Különös, buta, kis világ,

hol zöngő nótát zümmögetnek

a mámoros zenészek.

Fent csillagos az ég

lent zsibong, törtet, fut, liheg,

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni,

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

Zsille Gábor: Származástan

Egy szappangyári munkás

és egy mosónő nászából

megszületik a század

legnagyobb magyar költője

Kiskőrösön egy cseléd,

ki magyarul törve beszél,

és férje, a mészáros

nemzenek egy örök zsenit

Rácegrespusztán felsír

Szepesi Attila: Izmusok

(A Barbár szonettek c. ciklus egyik darabja)

A mindennapi gyászhírek hónapjaiban, a forradalom

bukása után jelent meg a Nagyvilág hasábjain Kassák és

Pán Imre sorozata: A modern művészeti irányzatok

Zsille Gábor: Visszavedleni

Jó lenne eltávolodni az irodalomtól,

visszavedleni átlagos emberré,

átlagos életmóddal, olvasmányokkal.

Jó lenne kiszellőztetni a fejem,

hogy úgy mondjam, megtisztulnom,

nem szektás alapon szabaddá tenni

a rabláncon tartott tudatom.

Utassy József: Vihar előtt a réten

Lenyúlt egy villám a földre,

karjába kapta a csöndet.

Szemet hunyt az ég, de látták

s beleremegtek a nyárfák.

Körben, a dombokon túl,

hét harang bronza kondul.

Sürög a szél s a boglya

laza fonatú kontya

Petőfi Sándor: Hazámban

Arany kalásszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb

Enyelgve űz tündér játékokat,

Ismersz-e még? Oh, ismerd meg fiad!

Győri László: Napraforgó

Ki van nyílva a napraforgó,

mind hogy virít!

Egyfele fordul, áhítattal

néz valakit.

Mintha mind egyhez imádkozna.

Ki az az egy,

akire minden napraforgó

most rámered?

Nézd a nyújtózó, sűrű tömböt,

mikor suhansz,