Versajánló

Ágh István: Jelenések

A lépcső karfájába kapaszkodtam,

mikor fullánkját jobb kezembe fúrta,

gyűlöltem a darazsat, mint egy embert,

aki tudta, ki vagyok, hol keressen,

nem számoltam ilyen meglepetéssel,

hatalmas düh tombolt az apró lényben,

Áprily Lajos: Assisi, jöjj…

Vadjárta út ez, vadcsapás,

moha-szegélye zúzmarás.

Halkul a léptem. De a vad,

az őz s a szarvas megszalad.

Pedig kezem fegyvertelen.

Assisi, hívlak. Jöjj velem.

Nagyobb erőd van, több hited,

a szarvast megszelídíted.

Juhász Gyula: A föltámadott

Negyven napig még a földön maradt.

Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,

Szívében érezé a szent tavaszt.

A gyermekek közt játszott és mesélt,

Virágát derűs homlokára fonta,

Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!

Markó Béla: Tealevél

Azt mondják, ahogy romlanak az érzékszerveink,

mind erősebb élményekre vágyunk,

a nagyothallóknak csak távoli zene

az ajtócsapkodás egy veszekedés után,

és éppen úgy álomba ringatja őket

a szomszédasszony hangos kiáltozása este,

Buda Ferenc: Elejt fölemel

Hintáztat tenyerén a hit

fent és lent között billeget

elejt mellém fog fölemel

fény után nyúlnék félvakon

de árnyak vívódnak velem

s a csenden át hallom belül

lassuló érverésemet

hisz vénülvén már jól tudom

hogy buboréknyi életem

Kiss Benedek: Nyelvem! Anyanyelvem!

Kő Pál barátomnak ajánlom, mert

a mi szavaink kőbe, márványba kívánkoznak.

Nyelvem: anyanyelvem

lobogtatlak, mint zászlót,

édességes nyelvem,

hallgatlak, mint édes madárszót,

sokszorozlak, mint rigók a dalt,

Tűz Tamás: Májusi dal Máriához

Fönn a magasban a lánghevű nap

megkoronázza a homlokodat.

Szőnyeget sző a mező elibéd,

rád ragyog éjjel a csillagos ég.

Téged dicsérnek a halk szavú fák,

Rólad rebegnek az ajkak imát.

Lomb ha susog s ha a szél dala száll,

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,

E tiszta szíven, e csöndes szíven

Pihen, de lelke a holnapra gondol

S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.

Az olajfák felől a fuvalom

Hűsen, szomorún a szobába téved,

Fodor Géza: Kihullt a tavasz

Hosszúra nyúló telek idején

Csak ásítgatni lehet,

Álmodozni nem!

Kint vastag és fehér

Hótakaró van,

S a fákon jégcsapok…

Cinkefény se csillog,

Napot sem látni –

Ez évből is kihullt a tavasz:

Nem jöttek meg a fecskék, a gólyák;

József Attila: Isten

Láttam Uram, a hegyeidet

S olyan kicsike vagyok én.

Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,

Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

Odatenném a szívemet,

De apró szívem hogy tetszene néked?

Roppant hegyeid dobogásában

Elvész az ő gyönge dadogása