Versajánló

Léka Géza: Fölszakadt mondatok

Nagy András halálhírére

...Utoljára Halmos Béla hívott Bundinak, már én se,

csupán a telefonkönyvem regisztere: Bundimobil...

Tornai József: A galaktikus végzet

Talán a mindent lepörzsölő becsapódás után

is megmarad valami:

Patagónia tengeralatti rákjai.

Kimásznak a sziklapartra, és

alig százezer év,

lábakat növesztenek,

belőlük lesznek a kétéltűek.

Ó mennyi-mennyi teremtés-korszak!

Babits Mihály: Pro Domo

Úgy mint a fát, ezer kicsinyek

ráznak és már a nagy fa remeg.

Ó, boldog a dús fa, nem búsul:

ha rázzák, drága gyümölcse hull.

Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:

Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, koccints:

Csoóri Sándor: Sokat beszéltem nektek

Sokat beszéltem nektek, túl sokat.

És rajongva is, mint aki mögött

ott áll mindig egy hársfaerdő.

És amit mondtam, mondhatta volna

helyettem Isten is, vagy az a nagyságos folyó,

mely töredék-hazánkon naponta átgyalogol.

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Borisz Paszternak Hamlet

Elült a zaj. A színpadra lépek.

Az ajtónak dőlve hallgatom,

miképp jelzik visszhangtöredékek,

hogy mit mível az én századom.

Szívemet az éjjel célba vette,

ezer látcső némán rám mutat.

Távoztasd el tőlem, ha lehetne,

Ady Endre: Góg és Magóg fia…

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek, új dalaival?

Petőfi Sándor: Háború volt…

Háború volt mindig éltem

Legszebb gondolatja,

Háború, hol vérét a szív

Szabadságért ontja!

Egy szentség van a világon,

Melyért fegyverünkkel

Sírunkat megásni méltó,

Melyért vérzenünk kell;

Ez a szentség a szabadság!

Szabó Lőrinc: Cirip

Cirip, cirip: január, február:

tűzhely mellett emlékezik a nyár.

Cirip, cirip: március, április:

harminc éve tavasz voltál te is!

Cirip: Földvár, májusi jázminok:

huszonöt éve már, s mégsem unod!

Cirip: június, fent a Havason:

Weöres Sándor: Betlehem

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

Szénakazlak mellett,

lám, angyal közelgett.

Az égből indulva

üzenetét hozza.

Ma született gyermek,

a világ ismer meg!

Ó fényességes