Versajánló

Babits Mihály: Csak posta voltál

Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak,

kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad

     nehezét únja s rímét ismeri:

marad-e rajta valami magadból,

vagy csak az utcán cipődre ragadt por

Kalász Márton: Telelők

Hókendő táncolt három napon át,

fagy mutogatta gyöngyszínű fogát,

s a nádszéli fák hal-csontvázai

alig tudták az eget tartani.

Most csupa só meg üveg a világ,

ízein arany ködök törnek át;

madarak rúgják ágról a havat,

Visky András: Hóbagoly

a hóbagoly hova rejtezik? világítja

s kézrekeríti a tolla, mely ápol s

eltakar. hol van az ő élete fája az

egyértelmű hómezőn, s hol a ködbe

rekedt hajóknak búgó torony, mely

önmagába zárja s őrzi élete törékeny

gyémántját?

Farkas Árpád: Hófúvás

A havazás nagy körhintáin szállnak,

szédülnek a szélben a falvak,

porzik az égre a poroszka út.

Gyufaszál lobban

a hegyszorosokban,

s hét kicsi törpe

rőt lobogója

ránk szabadult.

Petőfi Sándor: Téli világ

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné

Tuskót fürészel és hasít;

Ady Endre: Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal

A régi, hű útra-kelőt,

Hogy só-bálvánnyá ne meredjek

Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,

A rohanó, büszke hevet

S az emberségem ezután már

Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak

Szécsi Margit: Ej haj

Ej haj, kisöcsém

mikor kicsi volt:

rémek laktak a kéményen,

nem a telihold.

Álmunk urai,

nem volt velük baj:

szikra-táncos Ripacsbagó,

komor Bitaraj.

Ej haj, a világ

egyértelmű volt,

élő volt az eleven,

Nagy László: Játék Karácsonykor

Bárd az ég is, meg-megvillan,

    lelkeket irtana.

Hamuszürke vatelinban

    jajgat a kisbaba.

Csöpp ujjal az arany-lázas

    tornyokra rámutat.

Anyja előtt bezárták az

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol

idén se lesz nálunk karácsony

hiába vártok

nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

Vári Fábián László: Világtalan csillag

Mint akit kuvik hangja hív,

mint akit bolygófény vezet,

a gyötrelmek aknamezején

beszélni tanulva lépeget,

aki már régóta nem gyerek,

csak annak láttatja magát,

merthogy egy léghuzat leverte

delelőjéről csillagát.