Versajánló

Zas Lóránt: Novemberben

Novemberben sírnak az utcák,

novemberben sírnak az emberek.

Novemberben Budán és Pesten

nevetni nem lehet.

Novemberben a Farkasréten

halottak napi mise-csend fogad.

Novemberben fehér virággal

fedik a sírokat.

Borbély Szilárd: [Westend – Westkreuz]

Az őszutón a levelek zizegnek, ahogy járok a Tiergartenben,

elfelejtem. Hát így van ez. Azt mondják, ilyenkor aludni kell.

Vitaminokat szedni, gőzbe járni, nem nézni tévét. Csak elalvás

előtt. Sok zenét hallgatni, mert megnyílik a fül. Óvatosan

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,

ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd

és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,

ha arany küllőt vet a horizont,

Kovács Vilmos: Őszi elégia

Hull a vadgesztenye.

Barna és meztelen,

mint vetkőző lányok

nyári ruhából kifeslő teste.

Egy fruska gondolat ül mellém nesztelen.

Megnézzük egymást. Ő hallgat, én várok.

Megérinti arcom hajával az este.

Hull a vadgesztenye.

Buda Ferenc: Tiborc tűnődik

Fura egy fordított világ ez:

az lesz vátesz, aki lóvá tesz,

sztár a zsivány, mester a kontár,

a cinkolónak piros pont jár,

szajhákon csillámlik a flitter,

sarzsihoz jut sok kósza ritter,

s vélvén magát vezérhajónak,

Csoóri Sándor: Írnám a levelet

Írnám, írnám a levelet neked,

de kint az utcán, a ház előtt,

sápadt almahéj ázik az esőben,

mintha elhagyott csecsemő ázna.

Lám csak megint az ősz áll közénk:

a reumák és a hideglelések nagyhercege,

s az undok sár,

Tóth Árpád: Nézz ránk, Ady Endre!

Meghalt az Élet, és elmúlt a Harc –

Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre?

A sír mélyéből, büszke, dacos arc,

Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre?

Érdemes még szemedet vetni ránk?

Nézni a hetyke magyar sors kudarcát?

András Sándor: Az ASAK beadványa az ENSZ-hez

Én, András Sándor Autonóm Köztársaság

kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,

mert megcsalt mind, ki eddig képviselt,

s én magamat akarom képviselni végre.

Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,

mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,

Boldog Batthyány-Strattmann: László napi imája

Imádlak, végtelen Fönség,

aki nekem az orvosi hivatást jelölted ki,

s megadod a lehetőséget ahhoz is,

hogy kórházat tartsak fenn

a testvéri szeretet gyakorlására.

Mennyei Atyám,

áldj meg minden hozzám forduló

és kórházamban fekvő beteget.

Mezey Katalin: Születésnapi labdarózsák

– Dögöljön meg az ember,

ha már valakire rászorul – mondta anyám.

– Nekem egy pohár víz se kellett

soha senkitől. Lehetett háború,

jöhettek a németek, oroszok,

én soha nem szorultam senkire.

Úgy szégyellte a ragaszkodást,