Versajánló

Farkas Árpád: Hol az eső összeér a havazással

E monoton esőben esdekelve,

hány ezer éve csörtetek nyomotokban?

Telebeszéltem már a földet riadozó

állatokkal, hogy ti ne féljetek.

Didergő erdőkkel, hogy megmelegedjetek,

s a fogalmak felhagyott tisztásain,

mögöttünk messze,

Karinthy Frigyes: Martinovics

Először Sigrayt vezették köztük el,

Szolárcsik felbukott a lépcsőhöz közel.

Szentmarjay vadul ellökte a papot.

Hajnóczy sírva ment. őz Pál viaskodott.

Martinovics, így szólnak a régi krónikák,

Ájult volt, midőn a padra hurcolák;

Pilinszky János: Panasz

Elevenen a csillagok alá,

az éjszakák sarában eltemetve,

hallod a némaságomat?

Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:

az örök hallgatásból,

idegen egeid alól

valaha is kiásol?

Zas Lóránt: Novemberben

Novemberben sírnak az utcák,

novemberben sírnak az emberek.

Novemberben Budán és Pesten

nevetni nem lehet.

Novemberben a Farkasréten

halottak napi mise-csend fogad.

Novemberben fehér virággal

fedik a sírokat.

Borbély Szilárd: [Westend – Westkreuz]

Az őszutón a levelek zizegnek, ahogy járok a Tiergartenben,

elfelejtem. Hát így van ez. Azt mondják, ilyenkor aludni kell.

Vitaminokat szedni, gőzbe járni, nem nézni tévét. Csak elalvás

előtt. Sok zenét hallgatni, mert megnyílik a fül. Óvatosan

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,

ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd

és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,

ha arany küllőt vet a horizont,

Kovács Vilmos: Őszi elégia

Hull a vadgesztenye.

Barna és meztelen,

mint vetkőző lányok

nyári ruhából kifeslő teste.

Egy fruska gondolat ül mellém nesztelen.

Megnézzük egymást. Ő hallgat, én várok.

Megérinti arcom hajával az este.

Hull a vadgesztenye.

Buda Ferenc: Tiborc tűnődik

Fura egy fordított világ ez:

az lesz vátesz, aki lóvá tesz,

sztár a zsivány, mester a kontár,

a cinkolónak piros pont jár,

szajhákon csillámlik a flitter,

sarzsihoz jut sok kósza ritter,

s vélvén magát vezérhajónak,

Csoóri Sándor: Írnám a levelet

Írnám, írnám a levelet neked,

de kint az utcán, a ház előtt,

sápadt almahéj ázik az esőben,

mintha elhagyott csecsemő ázna.

Lám csak megint az ősz áll közénk:

a reumák és a hideglelések nagyhercege,

s az undok sár,

András Sándor: Az ASAK beadványa az ENSZ-hez

Én, András Sándor Autonóm Köztársaság

kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,

mert megcsalt mind, ki eddig képviselt,

s én magamat akarom képviselni végre.

Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,

mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,