Versajánló

Lezsák Sándor: Pilinszky

A hosszú éjszakában,

frissen vasalt ingben

Pilinszky azt álmodta,

hogy nem tud elaludni.

Júniusi hold világolt,

én éppen a Tisza töltésén

jöttem hazafelé,

amikor megállított.

– Sören Kierkegaard urat

Ady Endre: A vár fehér asszonya

A lelkem ódon, babonás vár,

Mohos, gőgös és elhagyott.

(A két szemem, ugye, milyen nagy?

És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,

A bús falakról rámered

Két nagy, sötét ablak a völgyre.

(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Csoóri Sándor: Talán még van idő

Nem fértem el rövid sorokban –

a nyárban –

a tél istállóiban –

nem fértem el az életemben.

A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom:

süvítsenek!

Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés,

a kidagadt nyakerek pirospünkösdje,

Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács

Már szombat este megsütötte

anyám. És reggel már adott.

Az aranya besugarazta

a harangos vasárnapot.

Vasárnap estig nem fogyott el,

fénye áthullt az ünnepen.

Még hétfőn is jutott belőle.

És kedden is. De csak nekem.

Szép Ernő: A virág szebb

A virág szebb a világnál,

Szebb az álom a virágnál.

Szebb a tenger mint az ember,

Szebb a felhő mint a tenger.

Hervadt levél szebb a zöldnél,

Reményik Sándor: Egy rügy a naphoz

Örök fény, mit akarsz velem?

Mondd, mért csaltál elő

A fénynemjárta jótékony homályból?

Aranyfogóval mért kényszerítettél

Elhagyni bűvös rejtekhelyemet?

Mit akarsz velem, örök napmeleg?

Öntudatlanság alvó éjjeléből

Felsajgó öntudatra

Kiss Anna: Suttogások

Ne zárd be

még a házat,

lehet, hogy

visszajárnak,

északról húz,

a felleg,

a szárnyak

Szentmártoni János: A hideg ellen

Bella István emlékének

Aki ivott az ég vizéből,

egy életen át szomjazik.

Álmatlan sokszor, fölkel, járkál,

elfelejti olykor, hol lakik.

József Attila: Ajtót nyitok

Ajtót nyitok. Meglódul lomhán

a főzelék fagyott szaga

és végigvicsorog a konyhán

a karmos tűzhely. A szoba

üres, senki. Tizenhat éve

ennek, mit sosem feledek.

Viaszkos vásznú konyhaszékre

ültem, nyafognék, nem lehet.

Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa

Útálom és arcába vágom:

– Száz év, de tán kétezer óta

őrült, mocskos, aljas világ ez,

ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt

csitítja karddal, üres éggel

és cinkos lelkiismeretét

avatag és modern mesékkel;