Versajánló

Kiss Benedek: Mit is szerettem?

Szerettem az őszi esőt. S a tavaszit.

S mikor a nyárban vadrózsa virít.

Szerettem a halált, ha nem halálos.

Szerettem a város fölverte káoszt.

Szerettem a rendet, a pohár ásványvizet.

Szerettem a bort, a sört, módjával mindegyiket.

Petőfi Sándor: Mit daloltok még ti, jámbor költők?

„Mit daloltok még ti, jámbor költők,

Ily időkben minek az a dal?

Úgysem hallgat a világ reátok,

Hangotok csaták zajába hal.

Félre mostan, jó fiúk, a lanttal,

Szép zenétek hasznot nem hozó,

Tudhatnátok azt, hogy elenyészik

Fecske Csaba: Balatoni reggel

Fénnyel megrakott szekerekkel

az éjszakából jön a reggel.

A tavon könnyű pára leng.

Játékos szél borzolja hajam,

majd meg- meglebbentve szárnyait

hová, ki tudja, elsuhan.

Mint lagúnák vize kék a csend.

Túlnan álmos templomtorony

Kányádi Sándor: Öreg iskola ünnepére

bennünk is vásnak a lépcsők

bennünk is öregednek-

újulnak a falak

halálunkig halljuk a csengőt

nyelvünk magányos

márvány-tenger partján

milliom rodostóban

zágont

dúlások

üszkös falak

karantén

Kiss Benedek: A 10-es körben

Hová is kerültem, én Istenem,

hatalmas meződön

felállítva a hatalmas céllap,

rendesen, egytől tízig osztva

körkörösen az égig érő teret,

arra célzol, arra lövöldözöl,

a cél mindig a tízes kör, melyben

ott tipródnak a legközelebbi

Konrad Sutarski: Te is távozol már

Albert Gábor emlékére

Te is távozol már

öreg barátom

tőled is búcsúzni kényszerülök

ezen a fénytelen borús hideg napon

még látni ahogy visszaintegetsz

az egyre szomorúbb messzeségből...

Istenem vajon hányan maradtunk még

Péntek Imre: Pannon ének

Valamikor itt hullámzott a Pannon tenger,

itt meneteltek, Róma, légióid,

ó, meséljetek behunyt szemekkel,

ki az élő, ki a legvalódibb?

Szárnyra kell az idő, s képzeletünkben

ma visszafelé hömpölyög,

szemünkben Ízisz istennő szentélye tüntet,

Lezsák Sándor: Pusztinai kismagyar

Pusztinai kismagyar

Arany Jánost olvasott.

Kérdi apja, nagymagyar,

tudod-e, most hol vagyok?

Felel fia, kismagyar,

aki eddig hallgatott.

Angolföldön, képernyőn,

eszed azt a hot-dogot,

József Attila: Harmatocska

Lágy a táj, gyöngy az est;

tömött, fonott falomb.

Hegyek párája rezg

a halmokon s dalom.

Ágh István: Útonálló

a karaktergyilkosság áldozatainak

Buja kákics, vadzab, szederinda

települt a kapálatlan sírra,

vén, elhagyott parlagnak tűnhetne,

ha nincs ez a fejfa beletűzve,

kit leplez a növényzet? miféle

bűn az, melynek ez a büntetése?