Versajánló

Csoóri Sándor: Éjszaka, otthon

Kerek a Hold ma,

         nem alszom éjjel,

nagy lapulevél-talpakon Zámolyra szököm haza,

         bogár vitorlázik el a fejem fölött

Áprily Lajos: Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,

hogy házamat vidítni tudjam.

Mosolyogjak, ha bántanak

és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem

bánkódni gondon és hiányon.

Legyen szelíd vasárnapom,

ha mosolyog a kisleányom.

Juhász Gyula: Május

Vén harcos én, ma békét hirdetek,

Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok s érezem,

Hogy ez az ige egyszer tett leszen:

Ember, légy végre ember újra már,

Ne ordas farkas és halálmadár!

Radnóti Miklós: Péntek

Az április megőrült,

még nem sütött a nap,

egy hétig folyton ittam,

így lettem józanabb.

Az április megőrült,

fagyot suhint ma rád,

egy író ír s hetente

eladja a hazát.

Az április megőrült,

Jókai Anna: Nagypénteken

Vegyek részt teljesen

kibúvót ne keressek

megmentőt ne várjak

és anyámra se nézzek

vegyek részt teljesen

az ecetet ki ne köpjem

a jajgatást vissza ne tartsam

és ne hivatkozzam érdemekre

vegyek részt teljesen

József Attila: Kiáltunk Istenhez

Isten!

Kiáltunk hozzád:

Légy a mi érző, meleg bőrünk,

Mert megnyúztak bennünket,

A fájdalomtól már semmit se látunk,

És hiába, hiába tapogatózunk,

Nem érezzük meg a dolgokat,

Csak azt, hogy irtózatosan fájnak.

Babits Mihály: Éjszaka

Ím, itt a tág, a szabad éjszaka,

Illatos ege, színes csillaga;

mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki

tegyünk szerelmi vallomást neki –

Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka!

A föld, ha nyugalomé s gyönyöré,

szelíd szárnyával ő borul fölé,

Károlyi Amy: Szó

Vannak csendek,

mikor a percet

átüti a szó.

Nyiss ki ajtót és ablakot,

Isten a látogató.

Hagyd minden dolgod,

a szóra figyelj.

Oly ritkán hallható.

Átömlik rajtad mint egy ölelés,

Petőfi Sándor: Golyók sivítnak, kardok csengenek…

Golyók sivítnak, kardok csengenek,

A zöld mezőt piros vér festi meg,

Csaták zajától zeng a föld s az ég,

S te hősi költő, te itthon vagy még!

Azért daloltál harci vágyakat,

Azért daloltad bátorságodat,

Hogy amidőn a harc előkerül,

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem

ködlik a mezők felett,

elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás

a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek

fehérlő szárnyaikkal

a feslő márciusba s lábuk elé

olvadt patakok csörgedeznek.