Versajánló

Szabó Lőrinc: Erdei csönd

Az erdő arcot cserélt. Tájai

vonzottak már, színváltozásai

s nem a képzelt kalandok. Ami csak

gyönyörű volt benne és ami nagy,

sorra tárulkozott. Legjobban a

nyár tetszett, a fény százezer nyila

a sötét bozót alján, fent meg a

József Attila: A Szent Jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet –

A mai nap az örökéltű Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk – ott fent jobb

Zelk Zoltán: Augusztus

Augusztus közepe…
nyárvégi hó…
a nyarat siratja
már a rigó.

A nyarat siratják
a fellegek
s a szélben repülő
falevelek.

Sír már az erdő és
sír a liget,
pedig még messze a
tél, a hideg.

Ady Endre: Szent Margit legendája

Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Arany János: Egyesülés

   Az, mi a költő lelkének
   Álomkép gyanánt
   Lengett a távol jövendő
   Tündér fátyolán;
   Az, miért epedt a honfi
   Soká, hasztalan,
   De nem hitte, csak mutatta;
   Hogy reménye van:
Az többé nem álom, nem kétség homálya:

Csukás István: Levéltöredék Áprily Lajosnak

Ó, költő, ki a fenyvesek ózon,
tiszta lehét
fújtad a versbe, nézd, hogyan él e
városi nép!
Tízemeletnyi betonszörnyek közt
télen a füst,
nyáron a por kavarog, s mi a lépcsőn csillan,
az nem ezüst
és nem arany, idejárnak a részegek

József Attila: (Magad emésztő…)

Magad emésztő, szikár alak!

Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,

beszélt a nyele,

aztán meguntad. Így volt?

Kiss Benedek: Kidőlt farönk

Mind, amit fogtam, elengedem.
S mind, amit fogtam,
engedjetek el ti is engem.
Mindenemről lemondok,
hol vagyok én közkirályi nagyság!
Csak a hulló tollú
fehér holló maradjon.

Lackfi János: Tapadó

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?

Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,

dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!

Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,

hogy semmivel nem készültetek, momentán

egy huncut vasam sincs kajára,

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.