2016. február 17., 08:32 , 788. szám
„Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,/ Pocsolyás víz, sás, káka lakják./ De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna/ Oceánig hordják a habját./ S ha rám dől a szittya magasság,/ Ha száz átok fogja a vérem,/ Ha gátat túr föl ezer vakond,/ Az Oceánt akkor is elérem./ Akarom, mert ez bús merészség,/ Akarom, mert világ csodája:/ Valaki az Értől indul el/ S befut a szent, nagy Oceánba.”
Tovább »