Versajánló

Ambrus József: Séta az esőben

írj dallamot a szivárványos égre

– a poéta lelkét fogadd cserébe

mert villámot szórt csókod varázsa

és ajkadat csaltam a megszólalásra

– mert ölelésed parti élvezet

mely a szenvedélyhez félve elvezet

– híg véremnek épül ragyogása

Turbók Attila: Óvatos légy, hazám!

„Ez se jó, az se jó, nem jó semmi sem”,

háborog hangadó gőgjével a Nem,

pedig van másik út, napfényes Igen,

mímelték egykoron fölöslegesen.

Önfeledt tagadás bölcs szavak helyett,

óvatos légy, hazám, mert átejtenek.

Gyulai Pál: Sóhaj

Szállj dalom, oh siralom sohajja,

És sírd el legszentebb könnyedet!

Emberi kény embert eltiporhat,

De ki az, ki szívet láncra vet?

Szállj kunyhóba és szállj palotába

És ápold a honfi bánatát

Légy sugár, légy harmat, mely virágnak

Lackfi János: ÖRÖK

A Lázervin meghalt?

Meg.

Ő írta ezt a könyvet?

Ő.

Aki könyvet ír, az mind meghal?

Meg.

És aki könyvet olvas?

Az is.

És aki nem ír és nem olvas?

Bizony az is.

Filip Tamás: Megfésült káosz

Hullámzó hidakon jönnek

futva a körkörös romok

közé, ahol a fekete holdfény

áztatta zongorán egy szonáta

kezdi játszani önmagát, míg

a rabmadár kalickájában

Cage-t szeretne hallgatni

négy és fél percen át.

A kosár-ember tagolatlan

Kazinczy Ferenc: A mi nyelvünk

Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság,

Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel

Kis sömlyék szélin tehenek legelnek,

Fakó sárgák a lompos alkonyatban,
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.

Kaiser László: Ima

Úgy fut ki belőled a tévedés,

Kopriva Nikolett: HALOTTAK IDEJE

I.    

Babits Mihály: ÁLDÁS A MAGYARRA

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.

A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.