Versajánló

Petőfi Sándor: Háború volt…

Háború volt mindig éltem

Legszebb gondolatja,

Háború, hol vérét a szív

Szabadságért ontja!

Egy szentség van a világon,

Melyért fegyverünkkel

Sírunkat megásni méltó,

Melyért vérzenünk kell;

Ez a szentség a szabadság!

Szabó Lőrinc: Cirip

Cirip, cirip: január, február:

tűzhely mellett emlékezik a nyár.

Cirip, cirip: március, április:

harminc éve tavasz voltál te is!

Cirip: Földvár, májusi jázminok:

huszonöt éve már, s mégsem unod!

Cirip: június, fent a Havason:

Weöres Sándor: Betlehem

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

Szénakazlak mellett,

lám, angyal közelgett.

Az égből indulva

üzenetét hozza.

Ma született gyermek,

a világ ismer meg!

Ó fényességes

Somos Béla Délibáb

Hová sorakoztok könyvek, barátaim,

                miféle jövő felé meneteltek,

csapatostul meg magányosan is,

                mi vár rátok a gondolt túlsó parton?

A folyók, a drága szerelmeseink,

                akik mindig a tenger felé visznek,

Szöllősi Zoltán: Lengedező

Lengedező bolyhos eső

Szinte havazik

Bánatvivő fáradt idő

Ősz is tavasz is

Hova véled dúdolt ének

Ily kétségekből

Szívem megett város remeg

Feledésbe dől

Hazafelé mért lefelé

Visz mindig az út

Tóth László: Isten névrokonai

Frici – kutya. A kutyám. Ahogy néz rám.

Az időtlenjéből az én időmben időzőre.

Kosztolányi Dezső: Otthon

Az esteli vonattal hazamentem

és minden úgy volt, hogy régente még,

a holdsugár némán sütött a kertben,

sóhajtva lengtek a hűs jegenyék.

Turbók Attila: Szökni megint?

Szökni megint? Szökni? Hova?

Tengertől a rozsdálló szurdokig?

Bezárkózásból ki a prérire,

ahol a szél is meghunyászkodik?

Illyés Gyula: Hajlik a nyír...

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.

Weöres Sándor: Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad