Versajánló

Nagy Gáspár: Pótvizsga-tétel

Czesław Miłosz írja a Rabul ejtett értelemben

hogy a kommunisták naponta bebizonyították

– tegyük hozzá: elég brutálisan! – a kétkedőknek

azt a marxi tételt miszerint

a lét határozza meg a tudatot

s védekezésképpen a társadalom egy jelentős része

Szepesi Attila: Papírdoboz

Kusza fényképek egy Stühmer-feliratú papír-

dobozban. Egyik-másik kifakult, csak imbolygó árnyék-

figurái látszanak. Némelyik viszont felismerhető. Régi

zenebonás szüreti mulatság a beregszászi Sárok-

hegyen. Kassára bevonuló lovaskatonák közt

Petőfi Sándor: Rongyos vitézek

Föl tudnám én is öltöztetni

Szép rím- s mértékbe versemet,

Amint illő meglátogatni

A társasági termeket.

De eszméim nem henye ifjak,

Kik élnek, hogy mulassanak,

Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel

Látogatóba járjanak.

Kosztolányi Dezső: Harsány kiáltások tavaszi reggel

Élni először itt e világon

s élni utolszor.

Látni a földet, látni csak egyszer

és soha többé.

Állni a fényben, inni meg enni,

csókba fürödni.

Nézni a kék nefelejcset a szélben,

barna göröngyön.

Érezni a gondolatok ragyogását

Léka Géza: Fölszakadt mondatok

Nagy András halálhírére

...Utoljára Halmos Béla hívott Bundinak, már én se,

csupán a telefonkönyvem regisztere: Bundimobil...

Tornai József: A galaktikus végzet

Talán a mindent lepörzsölő becsapódás után

is megmarad valami:

Patagónia tengeralatti rákjai.

Kimásznak a sziklapartra, és

alig százezer év,

lábakat növesztenek,

belőlük lesznek a kétéltűek.

Ó mennyi-mennyi teremtés-korszak!

Babits Mihály: Pro Domo

Úgy mint a fát, ezer kicsinyek

ráznak és már a nagy fa remeg.

Ó, boldog a dús fa, nem búsul:

ha rázzák, drága gyümölcse hull.

Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:

Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, koccints:

Csoóri Sándor: Sokat beszéltem nektek

Sokat beszéltem nektek, túl sokat.

És rajongva is, mint aki mögött

ott áll mindig egy hársfaerdő.

És amit mondtam, mondhatta volna

helyettem Isten is, vagy az a nagyságos folyó,

mely töredék-hazánkon naponta átgyalogol.

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Borisz Paszternak Hamlet

Elült a zaj. A színpadra lépek.

Az ajtónak dőlve hallgatom,

miképp jelzik visszhangtöredékek,

hogy mit mível az én századom.

Szívemet az éjjel célba vette,

ezer látcső némán rám mutat.

Távoztasd el tőlem, ha lehetne,