Versajánló

Szepesi Attila: Izmusok

(A Barbár szonettek c. ciklus egyik darabja)

A mindennapi gyászhírek hónapjaiban, a forradalom

bukása után jelent meg a Nagyvilág hasábjain Kassák és

Pán Imre sorozata: A modern művészeti irányzatok

Zsille Gábor: Visszavedleni

Jó lenne eltávolodni az irodalomtól,

visszavedleni átlagos emberré,

átlagos életmóddal, olvasmányokkal.

Jó lenne kiszellőztetni a fejem,

hogy úgy mondjam, megtisztulnom,

nem szektás alapon szabaddá tenni

a rabláncon tartott tudatom.

Utassy József: Vihar előtt a réten

Lenyúlt egy villám a földre,

karjába kapta a csöndet.

Szemet hunyt az ég, de látták

s beleremegtek a nyárfák.

Körben, a dombokon túl,

hét harang bronza kondul.

Sürög a szél s a boglya

laza fonatú kontya

Petőfi Sándor: Hazámban

Arany kalásszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb

Enyelgve űz tündér játékokat,

Ismersz-e még? Oh, ismerd meg fiad!

Győri László: Napraforgó

Ki van nyílva a napraforgó,

mind hogy virít!

Egyfele fordul, áhítattal

néz valakit.

Mintha mind egyhez imádkozna.

Ki az az egy,

akire minden napraforgó

most rámered?

Nézd a nyújtózó, sűrű tömböt,

mikor suhansz,

Ágh István: Jelenések

A lépcső karfájába kapaszkodtam,

mikor fullánkját jobb kezembe fúrta,

gyűlöltem a darazsat, mint egy embert,

aki tudta, ki vagyok, hol keressen,

nem számoltam ilyen meglepetéssel,

hatalmas düh tombolt az apró lényben,

Áprily Lajos: Assisi, jöjj…

Vadjárta út ez, vadcsapás,

moha-szegélye zúzmarás.

Halkul a léptem. De a vad,

az őz s a szarvas megszalad.

Pedig kezem fegyvertelen.

Assisi, hívlak. Jöjj velem.

Nagyobb erőd van, több hited,

a szarvast megszelídíted.

Juhász Gyula: A föltámadott

Negyven napig még a földön maradt.

Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,

Szívében érezé a szent tavaszt.

A gyermekek közt játszott és mesélt,

Virágát derűs homlokára fonta,

Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!

Markó Béla: Tealevél

Azt mondják, ahogy romlanak az érzékszerveink,

mind erősebb élményekre vágyunk,

a nagyothallóknak csak távoli zene

az ajtócsapkodás egy veszekedés után,

és éppen úgy álomba ringatja őket

a szomszédasszony hangos kiáltozása este,

Buda Ferenc: Elejt fölemel

Hintáztat tenyerén a hit

fent és lent között billeget

elejt mellém fog fölemel

fény után nyúlnék félvakon

de árnyak vívódnak velem

s a csenden át hallom belül

lassuló érverésemet

hisz vénülvén már jól tudom

hogy buboréknyi életem