Versajánló

Lao-ce: Tao Te King

(Visszatérés az eredethez)

Aki a vágyaktól mentes,

az állandóan megőrzi lelke nyugalmát.

A dolgok keletkeznek és elmúlnak,

elérik kifejlődésüket, aztán visszatérnek eredetükbe.

Az eredethez visszatérni, annyi, mint megnyugodni.

Kosztolányi Dezső: Ideges rímek

Reménytelen,

ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.

Ezt dúdolom,
egy téli éjjel dúdolom
s szorítom ájult homlokom.

Mit sírjak én?
E vad kornak mit sírjak én?
Mit jajgassak, mit írjak én?

Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról

avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre

holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos
kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos

Dsida Jenő: Halottak napján

Szellemek, őszi szelek, sóhajok,

elköltözött testvérek, boldog árnyak!

Üljetek ma ti halottak-napját,

gyászünnepet értünk.

Országotoknak nincsenek határai,

nincsenek dimenziói, fájdalmai se;

mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek,

Juhász Gyula: Verecke táján

Bízó hadi néppel

Itt tanyázott Árpád.

Nagy hegyeknek ormán

Titkait kitárta

Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját

Remény dagasztotta.

Nem is volt ilyen szép

Magyar fiatalság,

Ezer évek óta.

Ezer évek óta

Székács Vera: Albert Gábor emlékére

Karácsony előtt ki akartam szaladni hozzá,

hogy egy könyvvel örömöt okozzak neki.

Azt írta, most orvoshoz kell mennie,

és egy kis munka is szakadt a nyakába,

de mihelyt befejezi, szívesen lát Budakeszin.

Öt nap múlva már nem élt.

Zsille Gábor: Badacsony

Esteledik, a kőteraszt díszítő

örökzöldben előbújik a gyerekkor,

a régi álom, ülni a hegyen egy

át nem élt, de százszor elképzelt szüretkor,

már tele a kád, és ragacsos minden

puttony, a bazalt présháznál koccintani

Csoóri Sándor: Elidőzni az időben is

Gyorsabban múlik a nap, mint ahogy élek,

nincs időm megszeretni a korai levélcsörgést,
az égbehúzódó jegenyéket a házam előtt,
a tetőn ácsorgó galambokat –
Hajnalok rabolnak el a hajnaloktól,
szemek szemektől
s a frissen ledarált kávéban is mindig

Kosztolányi Dezső: Őszi koncert

Sírj, őszi vers... Sírj, mind a két szemem,

Tornai József: Örökölt partjaink

Akik tegnap még daloltak,

ma nem is hebegnek.

Barátaim elárultak:

jobb egy kísértetnek,

mint a hús és csont között

égnek panaszt tenni,

honnan vigasz sose jött

sirámunkra semmi.

Az ember az állatokat

sorsként fölülmúlta,