Versajánló

Tóthárpád Ferenc: Beszélhetnék az őszről

Beszélhetnék az őszről,

a búcsúzkodó nyárról,

a készülődő télről,

a lélek magányáról...

Ha elpihen a szó már,

s a tinta tollba szárad,

ha összezár a függöny,

s a gondolat is fárad,

te akkor is maradsz még

Juhász Miklós A madár

fóliázott üvegnek repült

teteme alant hever

döglegyek lárvái

növekednek benne

a mű tér tréfálta meg

kicsiny tudatát

alighogy

repkedni lett kedve

banálisan befejezte

a föld elnyeli majd porát

Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll

Szil,

szál,

szalmaszál!

Merre járt a Pál?

Merre járt a

messzivágyó,

jéghegyjáró,

felhőszálló

Tengerecki Pál?

Ment, amerre

szeme látott...

Bebolyongta

a világot

– s belefáradt

már.

Sárközi György: Esőcseppek

Eljön a nap, hogy többet nem leszek,

a könyvespolcon kis kötet leszek.

Mi életem volt: öröm, szenvedés,

sötét sorok örök csendjébe vész.

Sík Sándor: Szent István-himnusz

István király ünnepének

Örvendezzünk, keresztények.

Isten adta e napot,

Fel a szívvel magyarok:

Szent királyunk, árva néped

Hódolattal jő elébed.

Légy velünk, légy velünk!

Országodról el ne vedd

A te áldott jobb kezed.

Fáy András: A’ Hazához

Most – midőn Hazám’ bús egének

Bíztatva nyílik szép hajnala,

Oszol a’ sűrű köd, melly hegyének

Szent bérczein mélyen fekszik vala;

A’ komor éj’ setéte szétterűl,

Rózsás szürkület váltja fel azt,

A’ vak homály nyájas fényre derűl,

Tompa László: Lófürösztés

Vasalt paták csattognak a kavicsos parton...

Két székely lovas jő két pár lóval a vízre –

Rögtön le harisnyát, inget, – s már benne csubognak.

A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,

Sodorná is őket, de szorulnak a térdek,

Kardos M. Zsöte: Nyári hangulat

Szeretem, ha ringó testem

merül harmatos fűágyba,

virágszirom fátyol hull ott

álmom gyöngyös ablakára.

Mint puha kalács omoljak

Föld terített asztalára,

lehessek szellőnek, fénynek

fürtös, foszlós lakomája.

Csornyij Dávid: Hit

Nem jó helyen lakik a szíve. Ezt állítja.

Ez a test gyorsan elhasználódott,

beteges, állandóan hidegek a végtagok.

Magában beszél,

háborog, végtelent szorongat.

Az Úrhoz könyörög,

de Isten asztalán fröccs az ima,

és ő nem alkoholista.

Kecskés Béla: A somi szél

Elérek-e a Tengerekhez?

Ölébe vesz ősanyám,

az Óceán?

Kiiszom a Déli-sarkon

a jégkelyhet, mely

részegítő bátorságot ad?

Alpinistaként, űrsisakban

fölkapaszkodom valaha

a Holdig, sziklákon

sebződve?