Versajánló

Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.

Az arca ólomszürke már.

(Szétzilált ágyán Mária töpreng:

Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe

kapzsi vágyak karvalya ül ki.

(Mária sóhajt csendesen;

Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

Kovács András Ferenc: Karének – Szophoklésztől

Rabságra vetsz te,

legyőzhetetlen Erósz,

ki érchálódnak

rácsait fölénk vonod,

s lányok arcán fölragyogsz.

Tengereket jársz,

földi tanyákat! Isten

sem, halandó sem

menekülhet előled –

eléred, eszeveszett

Sajtos Orsi: Szibéria felett a csillagok

(Ilisz Dédnagyapátok emlékezete – Fiaimnak)

A szél belefagyott a mínusz húszba.

Nyers gyökér tartotta mozgásban ifjú tested

Nedveit. A puha pulzusú létszükséglet, túlélt

Veled hét szűk esztendőt.

Az embertelenség deszka barakkja

Magyary Hunor: Ezüsthíd Lellén

Az alkony az égboltra egyre mélyebb kéket fest,

Hol apró felhőköntösében díszeleg az éji égitest,

Fénye hidat ver a mozdulatlan nagy tavon,

Miközben a vízzel fogant nászukat hallgatom,

A lágy habokon ringatóznak, mint egy kis ladik,

Luzsicza István: Verecke, Lampedusa, Balassa utca

vályogfalként dőlt le az elhagyott haza

a befagyott Tisza jegén menekedve

nekiindulva az Isten tudja hova –

az idegen helyről még idegenebbe

az egykorvolt Eszeny mint vályogfal borult

messzire elmaradt minden barát rokon

Hodossy Gyula: A labdarózsa újjászületése

Ányos Pál: Gróf Zrínyi Miklósról

Pethő Lorand: a gyerek vagyok...

a gyerek vagyok ki szegeket ütött tenyerébe

a gyerek ki reszketve nyitogatta a fram hűtőszekrény ajtaját

a gyerek ki éveken keresztül álmosan énekelte deșteaptă-te române

a gyerek ki harminc év után is felböfögi a rántott párizsit

a gyerek ki bozgornak született

Czuczor Gergely: Ítélőszék előtt

Hogy hazámat ne szeressem,

A bitorlót meg ne vessem:

Hatalom nem teheti!

Hogy hazámat megtagadjam,

Megvetés jelét hogy adjam:

Azt se követelheti!

Főbe lőhet, nyakaztathat,

Bitófára fölakaszthat,

Most erősebb, tegye meg!

Jékely Zoltán: Petőfi utolsó dala

Elmúlt hát ama nagy temetési nap is
Ahogy megálmodtam itt vagyok magam is
Már nem bánt engemet amaz „egy gondolat”
Együtt nyugszom Velük erdélyi föld alatt
Dárdavert sebemen rác vérem kiomolt
Helyébe kun székely fiúk friss vére folyt