Versajánló

Kányádi Sándor: Éden kapujában

Kiüzentek, hogy nincsenek otthon.

Zavartan állingáltunk egy darabig.

Voltak, akik káromkodtak.

Voltak, akik sírva fakadtak.

Voltak, akik tehetetlen dühükben

nekiestek a kapunak, öklükkel verték,

aztán megszégyenülten elsomfordáltak.

Nagy Gáspár: Segesvári nyár

Szabadság, Szerelem,

Segesvár, Dárdahegy!

Éltem 26 évet;

átállítom a szívverésem.

Arany János: A régi panasz

„Eh! mi gondod a jövőre?

   Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sírja dombját

S a reménynek száraz lombját

   Hasztalan mit öntözöd?

József Attila: Ki-be ugrál

Ki-be ugrál a két szemem, úgy érzem.

Ha megbolondulok, ne bántsatok.

Erős karokkal fogjatok le szépen;

Babits Mihály: Július

Mint az ölyv két bús madárra,
vigyázatlan gyenge párra,
úgy jött ránk e szerelem,
mint a zápor a határra,
mint a nyári zivatar,
oly borúsan és hamar.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Szécsi Margit: Fehér galambot

Fehér galambot, fekete hollót

ingembe raktam, vigyen a szélben,

vigyen az égi hullámverésben.

Látom a földet mélyen alattam,

látok egy írást messzi fölöttem,

szép betűk arról, mi végre lettem.

E zűrös élet mágnes-köréből

Ady Endre: Hajó a ködben

Ködben ül a Tátra orma,

Ködben a paloták tornya

És itt és ott, néha-néha

Lobban egy picike fény

És megfeszül a vitorla.

Babits Mihály: Éhszomj

Mint anyja emlőjétől elvált

gyermek az ős tej drága kincsét,

szomjazom én, világtól elzárt,

az eleven világot ismét.

Mert szép a világ, úgy találom

s a rút csupán a szépnek árnya;

mert szép a világ, mint egy álom,

Kosztolányi Dezső: Osvát Ernő a halottaságyon

Csak sárga volt, ezüst volt és piros volt:

e három együtt: sárga és ezüst

s piros, amikor a kórházi ágyon

mezítelen, sovány testét övig

a szolga föltakarta lassan. Arca

nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,

gazdag díszében, régi kincseinknek