Versajánló

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Arany János: Az örökség

Azok a magyarok, kik e hazát

Véren vették, vérrel ótalmazák,

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

A halál képétől nem messzire búttak.

Lakásuk volt paripájok háta,

Vetett ágyok kemény nyeregkápa:

Kosztolányi Dezső: Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében

beszélek.

Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól

vallok,

nők, rokonaim.

Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,

mint senki más,

s szeretlek is benneteket.

Ady Endre: Tavasz a faluban

Pufók felhők, dalos fuvalmak,

Foltos fény-mezők a mezőkön,

Kínok a szívben. Ő jön, ő jön,

A szent Tavasz. Ideragyognak

Messze szívek és messze faluk.

Múltból az ember s szántott kertből

Kukacot kapar a tyúk.

Lator László: Sötéten, fényben, gyors esőben

Itt laknak ők. Sárban, homokban.

A lakott föld határa itt van.

Fagyos göröngyök dübörögnek

félig felejtett szavaikban.

Gyermekeiket szél cibálja.

Testvéreik nyugton hevernek.

Fehér csontjukból hűlt porukból

Kassák Lajos: Igen és nem

Eltöröm a tollam.

Eltörném a tollam

de nem merem.

Az én csontom ez a toll

s az én vérembe mártom

Egyszerre

szadizmus

mazochizmus

és boldog kivirágzás

a szigeten ahol

egyedül élek.

Karinthy Frigyes: Álom

Álmomban csónakon futottam

És kihajoltam

Tizenhat éves voltam

És csónakom fehér vízen szaladt

láttam egy várost a víz alatt.

És láttam erdőt a levegőben

És láttam kísértetet lepedőben.

S távol a kék és tiszta eget

Illyés Gyula: Havas emlék

Megettünk téged kis malac.

Nyakon szúrt a szegény paraszt.

&nbsp

Kiknek jöttére boldogan

sikongattál és untalan

&nbsp

ugráltál a deszkák mögött,

rád rohantak az emberek.

&nbsp

Mert már november elején

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból

(Részlet)

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Csoóri Sándor: Egy kiáltás a hóesésbe

Hideg vasak reggele ez,

hideg szemek reggele ez,

siető lábak hétköznapja –

fejem fölött a hó harangja

a szél tornyában meg-megkondul

Egy borzongásban bent van a sors,

egy ásításban bent a világ –

a tegnap esti ezüst Hold most: