Versajánló

Weöres Sándor: A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié: minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

Babits Mihály: Augusztus

A falunak tornya karcsú,

körül karcsú könnyű fák,

falu fölött vörös arcú,

sárga bajszú holdvilág.

Kányádi Sándor: Éden kapujában

Kiüzentek, hogy nincsenek otthon.

Zavartan állingáltunk egy darabig.

Voltak, akik káromkodtak.

Voltak, akik sírva fakadtak.

Voltak, akik tehetetlen dühükben

nekiestek a kapunak, öklükkel verték,

aztán megszégyenülten elsomfordáltak.

Nagy Gáspár: Segesvári nyár

Szabadság, Szerelem,

Segesvár, Dárdahegy!

Éltem 26 évet;

átállítom a szívverésem.

Arany János: A régi panasz

„Eh! mi gondod a jövőre?

   Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sírja dombját

S a reménynek száraz lombját

   Hasztalan mit öntözöd?

József Attila: Ki-be ugrál

Ki-be ugrál a két szemem, úgy érzem.

Ha megbolondulok, ne bántsatok.

Erős karokkal fogjatok le szépen;

Babits Mihály: Július

Mint az ölyv két bús madárra,
vigyázatlan gyenge párra,
úgy jött ránk e szerelem,
mint a zápor a határra,
mint a nyári zivatar,
oly borúsan és hamar.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Szécsi Margit: Fehér galambot

Fehér galambot, fekete hollót

ingembe raktam, vigyen a szélben,

vigyen az égi hullámverésben.

Látom a földet mélyen alattam,

látok egy írást messzi fölöttem,

szép betűk arról, mi végre lettem.

E zűrös élet mágnes-köréből

Ady Endre: Hajó a ködben

Ködben ül a Tátra orma,

Ködben a paloták tornya

És itt és ott, néha-néha

Lobban egy picike fény

És megfeszül a vitorla.