Versajánló

Arany János: Alkalmi vers (Részlet)

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Csukás István: A karácsonyfát meghoztuk

&nbsp

Fehér havon fut a szán,

fut a szán,

ez ám a jó igazán,

igazán!

A szánkómra felülök,

felülök,

hegyen-völgyön repülök,

repülök.

&nbsp

A szánkómra egy nyúl ül,

egy nyúl ül,

Szentmártoni János: Hajtépés

Ha hajamból kitépnél egy szálat,

és nyakadon hordanád, mint a sálad,

vagy épp fűznél rá hangyányi gyöngyöket,

miket hajnalban harmat öltöget,

vagy használnád jó köldökzsinórnak,

mikor vízszagú földbe adagolnak;

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának,

az embernyi embernek,

de kicsit talán a Kálomistának is küldöm,

azzal az instanciával,

hogy ne átallaná elolvasni

ezt a nekem-kedves poémát,

minden irányban.

Karinthy Frigyes: Kosztolányi Dezső

"A szegény kis trombitás szimbolista

klapec nyöszörgései" című ciklusból

I.

Mint aki halkan belelépett,

És jönnek távol, ferde illatok

Mint kósza lányok és hideg cselédek

Kiknek bús kontyán angyal andalog

Babits Mihály: Cigánydal

(részlet)

Zörg az ág és zúg a szél

cigányasszony útrakél

feje piros keszkenős

zsír haján a rossz kenőcs

lepedőbe köti bugyrát

úgy viszi a pereputtyát

csípőn kötve csücske kettő

nyakán lóg a másik kettő.

Ady Endre: A szamaras ember

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:

Virágosan, szamárháton és sírva.

A Biblia írja,

Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,

Csak ment, ment és a szíve szomj volt.

Ilyen szomjas szívekkel járják

Azóta is és pálmák nélkül

Csoóri Sándor: Tavasz! Tavasz!

Fecske jön

s átszáll szétnyitott ujjaim között.

Nyomában könnyű felhők sikladoznak.

Tavasz! Tavasz!

Ma már a sikongó köszörűkövek

és a disznóölő kések is köszöntik.

Köszönöm, én is jól vagyok.

Az akácfáimon

Serfőző Simon: Ne reméljen

Magyarország siralomház.

Az elítélt maga e nép.

Leszámolás a sorsa.

Megásták vesztőhelyét.

A halál népének,

nem az életnek szánták.

Ki önállótlan létű,

ne reméljen hálát.

Tűrje el vesztét,

Kovács Vilmos: Elmondom neked

Meglásd, holnap könnyebb lesz a szó,

mely ma kimondhatatlan.

Könyökölünk majd a híd vaskorlátján,

neonlámpák kék szirma hull vállunkra,

s míg mélyen alattunk csordogál

a bokáig érő idő -

én elmondom neked,