Versajánló

Károlyi Amy: Szó

Vannak csendek,

mikor a percet

átüti a szó.

Nyiss ki ajtót és ablakot,

Isten a látogató.

Hagyd minden dolgod,

a szóra figyelj.

Oly ritkán hallható.

Átömlik rajtad mint egy ölelés,

Petőfi Sándor: Golyók sivítnak, kardok csengenek…

Golyók sivítnak, kardok csengenek,

A zöld mezőt piros vér festi meg,

Csaták zajától zeng a föld s az ég,

S te hősi költő, te itthon vagy még!

Azért daloltál harci vágyakat,

Azért daloltad bátorságodat,

Hogy amidőn a harc előkerül,

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem

ködlik a mezők felett,

elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás

a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek

fehérlő szárnyaikkal

a feslő márciusba s lábuk elé

olvadt patakok csörgedeznek.

Arany János: De gustibus

Magyar Miska olyan ember,

Hogy a könyvet nem szereti,

Csak azt hányja, csak azt veti:

Minek a könyv? kell is neki.

Egyszer mégis, (ha nem lopott),

Ajándékba könyvet kapott,

És, így levén az állapot,

Olvasni kezde egy lapot.

Radnóti Miklós: Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,

csodálkozom, hogy élek.

Szorgos halál kutatja ezt a kort,

s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha s felsikolt az év,

körülnéz, aztán elalél.

Micsoda ősz lapul mögöttem újra

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

Babits Mihály: Téli dal

melyben a költő magát és társait

bányászokhoz hasonlítja.

Esik a hó, a dal ma megered,

esik a hó,

a kályha szíve halkan dobbanó,

a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém,

szimbólumokkal teljes költemény.

Kosztolányi Dezső: Közéleti kitűnőség

Évente elmegy tíz-húsz temetésre

s harminc bankettre. Részvétlevelet,

üdvözlősürgönyt diktál gyorsírásba

kisasszonyának vagy a diktafonba.

A gazdasági válság „őt se hagyja

közönyösen”. Sopánkodik miatta.

Közben meghízik és fölös kilóit

Vajda János: Utóirat

Bezárom én is már a boltot.

Napomnak vége; kész a mérleg:

Nem maradok, hazám, adósod.

Mi tőlem telt, megtettem érted.

És te nekem nem adtál semmit.

Bár csak szívem volt minden kincsem,

De azt odaadtam kicsinyenként,

Baka István: Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma sem

Oly félszeg voltam véled Istenem

Csak vártam míg aktáid tologattad

Hogy föltekints és észrevégy de nem