Versajánló

Csoóri Sándor: Huszadik századi pillanat

Már a verseket is csak átfutom,

mint a szilánkos, napi híreket.

Megállít még bennük egy-egy fölgyújtott város

utcaképe: shakespeare-i lángok a lányszobákban

s korom a kilincseken.

De villámgyorsan a korom is elenyészik,

Szilágyi Domokos: Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként

szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas

szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,

hajladozó búzatáblák alig sejtették

szőkeségük élet-adó hatalmát,

a napok tüzes-arany csöndjébe

bele-belecsattant egy zápor,

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez világ sem köly már nekem

Nálad nélkül szép szerelmem,

Ki állasz most én melyettem:

Egíszsíggel édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kévánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása,

Faludi Ferenc: Forgandó szerencse

Fortuna szekerén okosan ülj,

Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj,

     Ha szépen vezetett,

     Ha miben kedvezett,

Ha miben kedvezett, meg ne örülj,

  Fortuna szekerén okosan ülj –

Boldog Asszony anyánk...

A régi magyar himnusz

(részlet)

     Boldog Asszony anyánk,

     Régi nagy patrónánk,

     Nagy ínségben lévén

     Így szólít meg hazánk:

Vörös István: Félidő

Nincs fele az eltöltendő

időnek. Négy hétnek egy hét

az első fele. Legfeljebb még

egy-két nap jöhet hozzá.

Visszafelé rövidebb

az út. El is alszol az autóban,

besötétedett. Különben a táj

odafelé se volt valami izgalmas.

Weöres Sándor: Majomország

Hej de messze majomország,

ott terem majomkenyér,

majomablak majomrácsán

majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten

majomhősök küzdenek,

majomszanatóriumban

sírnak majombetegek.

Majomtanártól, majomlány

Rakovszky Zsuzsa: Többé már...

Többé már nem nyitom meg szívemet,

sem cél felé már nem törekszem.

A józan július, a rendezett,

rendszert virágzó őrület

érzékeinkben ég, mint só a sebben.

Falak között, színes ponyvák alatt,

örökzöldek között a déli pillanat

Márai Sándor: Halotti beszéd

(részlet)

Látjátok, feleim, szem’tekkel, mik vagyunk

Por és hamu vagyunk.

Emlékeink szétesnek, mint régi szövetek,

Össze tudod még rakni a Margit-szigetet?...

Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,

Petőfi Sándor: János vitéz

I. ének (részlet)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Az ég tetejéről a juhászbojtárra.

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,