Versajánló

Kalász László: Most vagyunk mi

körülbelül

ketten kilencven év körül

viccelgetek erre-arra

lépegetek jobbra-balra

úgy csinálok mintha élnék

mintha valamit remélnék

pedig fogy az élet árja

szétszivárog ezer ágba

ezt a sorsot összefogni!

Szabó Lőrinc: Az első vers

Első versemet egy nyári napon

írtam, a hortobágyi vonaton.

Magam voltam. Dél. Tücskök. Vad meleg.

Durúzsoltak, álltak a kerekek.

Vártunk. Döcögtünk. Ett az unalom.

Ohatnál végigdőltem a padon,

úgy kábított már a tücsökzene

Lao-ce: Tao Te King

67. vers

(Weöres Sándor fordítása)

Nagy az én út-am, tudja egész világ,

s nem apad soha:

mert végtelen,

azért nem apad soha.

Hogyha fogyna,

az időben már elfogyott volna.

Három kincsemhez ragaszkodom:

Döbrentei Kornél: Levél

Édesapa,

sírodról önmagunkba hátrálnak a tulipánok,

légy nyugodt, rendezetten, nem fejveszett csürheként

tolonganak a hadiúton, szétrobbant szíved

emlékhelyére vissza, s begubóznak ott a maradandóság

böjtre kész, elbölcsült bábjaiként, míg te egyre

Áprily Lajos: A zarándok

Kőrösi Csoma Sándor emlékének

1

Én láttam őt a városvég felett

indulni könnyű bottal, egymagában.

Ott ültem fenn az erdőszéli domb

galagonyavirágos oldalában.

A templomcsillag búcsúztatta még,

Somlyó György: Részlet egy x-edik ars poeticából

Ezt az egyetlen szobát se lehet leírni

a benne élő tárgyak genezisével és utóéletével

s azzal a picike végtelennel

ami az ablakkeretbe fér

a rövidülő téli alkonyatból

A látható színeket se hát még a láthatatlanokat

Pilinszky János: Könyörgés

Tág szemmel már csak engemet figyel,

mint néma tó a néma csillagot,

nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis

ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!

Az övé lenni, ha nem is egészen;

Baka István: Szaturnusz gyermekei

Vagyunk Szaturnusz gyermekei mind:

Vonagló hús, belek, megtöltve fénnyel és mocsokkal;

Mint fűszert, kősót, szórta ránk a kínt

Atyánk, s most nyeldes minket fuldokolva.

Már kurta létre kondérba nem is rak,

Nem főz meg ínycsiklandozó-puhára;

Szepesi Attila: Magyari poéták

Régi lantverők, magyari poéták, vándor dalnokok és névtelen igricek közül heggyé magasodók: Budáról elűzött Bornemisza Péter, hajnali zöldben kilovagló Balassi Bálint, hadak üszkén komoran körmölő Rimay János, éteri szavú Nyéki Weress Mátyás, fekete rontás ellen bőszült nagyúr, Zrínyi – szavatok

Petőfi Sándor: Rongyos vitézek

Föl tudnám én is öltöztetni

Szép rím- s mértékbe versemet,

Amint illő meglátogatni

A társasági termeket.

De eszméim nem henye ifjak,

Kik élnek, hogy mulassanak,

Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel

Látogatóba járjanak.