Versajánló

2018. július 25., 09:56 , 914. szám

Ágh István: Útonálló

a karaktergyilkosság áldozatainak

 

Buja kákics, vadzab, szederinda

települt a kapálatlan sírra,

vén, elhagyott parlagnak tűnhetne,

ha nincs ez a fejfa beletűzve,

 

kit leplez a növényzet? miféle

bűn az, melynek ez a büntetése?

Tovább »
2018. július 18., 09:46 , 913. szám

Tornai József: Az igazi nevünk

Az igazi nevünk

nem homo sapiens,

inkább mondjuk úgy,

hogy „homo duplex”.

 

Az igazi szívünk

állati-szellemi.

Igazi bensőnknek

nincsenek partjai.

 

Elválaszthatatlan

gyilkos a szelídtől,

ereinkből vérrel

Tovább »
2018. július 11., 10:15 , 912. szám

Kosztolányi Dezső: Régi pajtás szemüveggel

Galambősz lettél, gyerekkori pajtás.

Jaj, merre jártál,

milyen malomban, hombárban aludtál,

te lisztes molnár?

Tízperceink bohóca, szemtelen kis

csörgő szarkája,

sehogy se illik hozzád e paróka

meg a komolyság.

Tovább »
2018. július 4., 11:39 , 911. szám

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod

csak az nem fél kit a remény

már végképp magára hagyott

 

én félek még reménykedem

ez a megtartó irgalom

a gondviselő félelem

kísért eddigi utamon

 

Tovább »
2018. június 27., 09:42 , 910. szám

Kányádi Sándor: Relativitás

– Megállt az idő – mondják,

akik megálltak.

 

– Rohan az idő – mondják,

akik rohannak.

 

A várakozónak: végtelen;

a rabnak: mozdulatlan;

a bölcsnek: mély;

az alkotónak: kevés;

emennek: boldog;

amannak: boldogtalan;

Tovább »
2018. június 20., 09:42 , 909. szám

Kiss Benedek: Ha nem is boldogság

Csöppenti nedvét a kaktusz virága,

hűs helyén is bekábul a nyárba.

 

A körfolyosó rozmaringos pírban.

Én Istenem, már mit kibírtam!

 

Karszékem kelyhében hűsölök.

A szemközti fal hőtől füstölög.

 

Lábadozóban töltöm a délutánt.

Tovább »
2018. június 13., 09:56 , 908. szám

Babits Mihály: Hegytetőn

Fürtjeinket a magas égbe mártjuk,

s a csillagok egész közelre jönnek,

 

mint színésznők egy nagy fekete bársony

függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.

 

Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!

Szinte kifordul alólunk; de nem baj.

 

Tovább »
2018. június 6., 11:39 , 907. szám

Lezsák Sándor: Pilinszky

A hosszú éjszakában,

frissen vasalt ingben

Pilinszky azt álmodta,

hogy nem tud elaludni.

 

Júniusi hold világolt,

én éppen a Tisza töltésén

jöttem hazafelé,

amikor megállított.

 

– Sören Kierkegaard urat

Tovább »
2018. május 30., 14:42 , 906. szám

Ady Endre: A vár fehér asszonya

A lelkem ódon, babonás vár,

Mohos, gőgös és elhagyott.

(A két szemem, ugye, milyen nagy?

És nem ragyog és nem ragyog.)

 

Konganak az elhagyott termek,

A bús falakról rámered

Két nagy, sötét ablak a völgyre.

(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Tovább »
2018. május 23., 11:06 , 905. szám

Csoóri Sándor: Talán még van idő

Nem fértem el rövid sorokban –

a nyárban –

a tél istállóiban –

nem fértem el az életemben.

A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom:

süvítsenek!

Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés,

a kidagadt nyakerek pirospünkösdje,

Tovább »

Oldalak