2016. április 6., 09:29 , 795. szám
Ma reggel a kórház kertjében
egy hetvenhárom éves férfi
elébem állva, rám köszönt:
No, Zoltán bátyám, hogy vagyunk?
Arcába néztem, semmi, semmi,
szikes homlok, dallamtalan
és szöveg nélküli tekintet –
se vidám tájak, se romok.
Tovább »