Versajánló

Szép Ernő: Könyv

Nincs könyv olyan drága,

Hogy olcsó ne lenne,
Annyi, annyi kincs van benne.

Annyi gyönyörű vers,
Annyi szép történet,
Annyi mese, annyi élet.

Hipp-hopp Londonban jársz,
Meg az Indiákon,
Mindenütt jársz e világon.

Izsó Zita: Ivadékaikat a bölcsőszájú halak

Az egészből leginkább a hóra emlékszem.

Könyököltünk a párkányon, és a végtelen fehérséget néztük,

amikor ránk törték az ajtót a katonák.

Arra még volt időm, hogy berángassam a húgomat a kamrába.

Mialatt ott rejtőztünk,

Finta Éva: Zsonglőr a szívem

Még ott kéne lennem, s már másutt vagyok.

Az otthon elköltözött, és messze, messze,

az ég legalsó peremére forrva

gondolok a beregi hegyekre.

Városom: színpad. Játszóterem is volt.

Becsukva az emlékek a felejtés albumába.

Jókai Anna : Újesztendőre

Békés álmainkba ne csalódjunk soha

Oltalmazzon minket angyalok mosolya

Lelkünkben béke és szeretet virítson

Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson

Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk

Gazdagság kísérje minden vidám léptünk

Pilinszky János: A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.

S akár a végitélet

zord fellege tört volna ránk,

a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!

A házak és a kertek,

Katzler Hilda: ADVENTBEN

Még vagyok neked!

Cipelem a keresztet szívemben,

melynek fele tiéd…

Uram, a lét mindennap felemészt,

kérlek, szeress minket,

ne adj több szenvedést,

küldj nekünk békét, erős hitet,

a kegyelem legyen miénk,

gonosz ne kísértsen benne,

Szentjánosi Csaba: Let it Be

Haldokló édesanyám kezét fogtam,

templomkupolaként borult a kezemre,

annyi mindent csinálunk,

hogy elfelejtsük az emberiség bűneit,

magunkra húzzuk századunk takaróját,

hogy az interneten, a munkába vezető úton,

mindenhol gyónjunk,

Kerecsényi Éva: Novemberi hangoló

Tik-tak, tik-tak, pereg a valóság,

markolnám, maradjon, de ügyetlen kezem,

magamhoz húznám a pihe-puha percet,

s oly nagyon szeretném, szökjél meg velem,

menjünk világgá, súgom a füledbe,

döntsük le az ész tornyozta nagy falat,

Istenes Tibor: Magyar fákon

Csonkolt szíveken csonkolt ország,

Vérből kiáltó némaság,

Nemzetet szakító ragályos kórság,

De csak pillanatnyi a bénaság...

Száz esztendő és lehull az átok,

Kárpátok gyűrűje szétterül,

Döbbent arcokon, magyar fákon,

Oláh András: gátjaink

rémesen idegesítő volt: orrhangon beszélt

elharapta a szavakat és folyton nyavalygott

s a legváratlanabb pillanatokban

bukkant fel bevásárlóközpontban sörkertben

hírlapárusnál parkolóban

utoljára a Kraszna-hídnál találkoztatok