Versajánló

Kardos M. Zsöte: Nyári hangulat

Szeretem, ha ringó testem

merül harmatos fűágyba,

virágszirom fátyol hull ott

álmom gyöngyös ablakára.

Mint puha kalács omoljak

Föld terített asztalára,

lehessek szellőnek, fénynek

fürtös, foszlós lakomája.

Csornyij Dávid: Hit

Nem jó helyen lakik a szíve. Ezt állítja.

Ez a test gyorsan elhasználódott,

beteges, állandóan hidegek a végtagok.

Magában beszél,

háborog, végtelent szorongat.

Az Úrhoz könyörög,

de Isten asztalán fröccs az ima,

és ő nem alkoholista.

Kecskés Béla: A somi szél

Elérek-e a Tengerekhez?

Ölébe vesz ősanyám,

az Óceán?

Kiiszom a Déli-sarkon

a jégkelyhet, mely

részegítő bátorságot ad?

Alpinistaként, űrsisakban

fölkapaszkodom valaha

a Holdig, sziklákon

sebződve?

Baróti Szabó Dávid: A magyar ifjúsághoz

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím, nemzeti nyelved

Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyülni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs és nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Vasárnapi üzenet: 2025. július 6.

„Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, [...] és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.”

2 Krón. 19, 1–7

Tornai Xénia: Elnémult szavak

Elhallgattak bennem a szavak.

A jelentésüket vesztett, csupasz hangtestek

úgy tapadnak ínyemre, mint a gyermekkori

forralt tej föle.

Nyelvem kiszáradt őshüllővé merevedett

szám csend-üregében.

Lelkem megvakult tükör – elnyeli a fényt.

Erdős Virág: Bedekker

Budapest egy nagy és szabad ország.

Budapest területe annyi, amennyi, de ha a lyukakat is

beleszámítjuk, akkor több.

Budapest a városok városa, rovarok világa, majmok

bolygója, satöbbi.

Budapest legmagasabb pontja a gé.

Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!

Téli szél a tar gallyakat fujja

Mint az Isten égre tartott ujja

Mint megcsúfolt, kikacagott álom

Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették, s most véle nagyra vannak

Törött véres kardját a magyarnak.

De mig minden nép a sírját ássa,

Z. Németh István: Visszajátszás

        miután sorsomat defragmentáltam

        minden Vele töltött napom egymás mellé került

        az órák az órákhoz igazodtak

        a perc perchez simult

        így alig csuktam be utána az ajtót

        rögtön benyithattam megint

Böszörményi Zoltán: Arad

A költők keresik a városok nyomait,

Tróját, Alexandriát, Budapestet,

az örök képzelet alkimistáit,

a vattában őrzött költői képeket.

Magányos fiúk, kedvük muskátlis,

feldúlnak kocsmát, bordélyt, az Úr lelkét,