Versajánló

Katzler Hilda: ADVENTBEN

Még vagyok neked!

Cipelem a keresztet szívemben,

melynek fele tiéd…

Uram, a lét mindennap felemészt,

kérlek, szeress minket,

ne adj több szenvedést,

küldj nekünk békét, erős hitet,

a kegyelem legyen miénk,

gonosz ne kísértsen benne,

Szentjánosi Csaba: Let it Be

Haldokló édesanyám kezét fogtam,

templomkupolaként borult a kezemre,

annyi mindent csinálunk,

hogy elfelejtsük az emberiség bűneit,

magunkra húzzuk századunk takaróját,

hogy az interneten, a munkába vezető úton,

mindenhol gyónjunk,

Kerecsényi Éva: Novemberi hangoló

Tik-tak, tik-tak, pereg a valóság,

markolnám, maradjon, de ügyetlen kezem,

magamhoz húznám a pihe-puha percet,

s oly nagyon szeretném, szökjél meg velem,

menjünk világgá, súgom a füledbe,

döntsük le az ész tornyozta nagy falat,

Istenes Tibor: Magyar fákon

Csonkolt szíveken csonkolt ország,

Vérből kiáltó némaság,

Nemzetet szakító ragályos kórság,

De csak pillanatnyi a bénaság...

Száz esztendő és lehull az átok,

Kárpátok gyűrűje szétterül,

Döbbent arcokon, magyar fákon,

Oláh András: gátjaink

rémesen idegesítő volt: orrhangon beszélt

elharapta a szavakat és folyton nyavalygott

s a legváratlanabb pillanatokban

bukkant fel bevásárlóközpontban sörkertben

hírlapárusnál parkolóban

utoljára a Kraszna-hídnál találkoztatok

Szabó Lőrinc: Ősz az Adrián

Félig vízben, félig a parton

fekszem az őszi ég alatt;

egyszerre ringat és melenget

a tenger és a déli nap:

szikrázó ujjai becéznek,

gyúrnak, gyötörnek édesen,

húnyt szemmel és borzongva tűröm,

hogy paráználkodnak velem.

Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan

áramlás szívünket befutja,

akadozva száll még az ének,

de már mienk a pesti utca.

Nincs már teendő: ez maradt,

csak ez maradt már menedékül,

valami szálló ragyogás kél,

valami szent lobogás készül.

Ady Endre: A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,

Titkait az árnyas Dunának.

Magyar földön ravasz a vén kujon,

Balajthy Ferenc: Újra szeressél

Hányszor fogadtál

Örökbe,

Dajkáltál démon

Öledbe.

Hányszor esküdtél

Szerelmet,

Mégsem adtál, csak

Keservet.

Vérverítékes

Álmokon

Ott maradt baljós

Lábnyomom.

Kérésem sosem

Fogant meg,

Szente B. Levente: Miféle válság

„Nem enged be mást, csak a szelet, hogy a tükörre tűzött halottjait

kirepítse, és ott fenn temesse el őket, égi gödörben” (Vénus Khoury-Ghata: Nem enged be mást…)

válság – miféle válság